A válság miatt 2009-ben az előző évhez képest átlagosan 20 %-kal csökkentek a lapok hirdetési bevételei Észak-Amerikában, Kelet-Európa csak egy százalékkal kisebb visszaesést volt kénytelen elkönyvelni. 2008-ban az Újságok Világszövetsége szerint a nyomtatott sajtó eladása nemhogy csökkent világszerte, hanem 1,3 %-kal nőtt, bár a növekedés India és Távol-Keleti forgalomból származott. A beszélgetésben részt vett: Csillag Zoltán (piackutató), Tóth Gábor (marketing menedzser), Bernschütz Mária (oktató).

Kérdező: Milyen lehet a tradicionális lapkiadók számára mostani médiavilág? Konvergencia?    

BM: Véleményem szerint két főbb stratégia állapítható meg: a preventív, illetve a proaktív stratégia. A preventív stratégia alatt azt értem, hogy a  tradicionális lapkiadók számára rövid távú megtérülést jelenthet az a lehetőség, hogy az online weboldaluk tartalmából profitot realizáljanak! A proaktív szemlélet elsősorban az újmédiás eszközök felületére felkínált tartalomszolgáltatás és az így nyerhető profitot jelenti. 

Kérdező: Mari, neked az a koncepciód, hogy egy olyan stratégiát akarsz felvázolni, amit meg tud tenni a kiadó, vagy az érdekel, hogy általában merre tud menni a piac?

BM: Az eddigi médiatörténelemben sosem volt az, hogy a későbbi technológia teljesen kiejtené a régit. Tehát mindig is lesz újság, mégha nem is arra használjuk, amire eddig, vagy nem az a tartalma mint eddig. Megváltozik az újságíró szerepe. Az Egyesült Államokban több nagyobb mecénás szerkesztőséget alapított az oknyomozó írásra, amolyan nonprofit alapokon nyugvó szerkesztőségről beszélhetünk. Viszont ha belegondolunk abba, hogy az amerikai állam talán az elkövetkezőkben támogatná a bajlódó tradicionális lapkiadókat, akkor rögtön felvetődne az a kérdés, hogy miképp módosul a média watchdog szerepe (a kormány őrkutyájaként), ezzel együtt értelmezhető–e a demokrácia állami támogatás mellett?

TG: Amióta a nézettségi listákat a Való Világhoz hasonló műsorszámok vezetik, már az is kétséges, hogy a médiafogyasztók igénylik-e ezt a watchdog szerepet. Az írott sajtótermékek közt hazánkban nincs állami finanszírozású lap, de az MTV példáján jól lekövethető a költségvetés által finanszírozott termékek bulvárosodása. Sajnos ez a koncepció igen ellentmondásos eredményeket szül.

BM: Szabályozás szempontból az audiovizuális szolgáltatásokra sokkal szigorúbb a szabályozás, mint a nyomtatottra. Az audiovizuális képek erősebb hatással vannak az emberre, mint a vizuális.

TG: Számomra az a meglepő, hogy a jelenség fordítottja nem jellemző a printre. Pedig a papír termékek hitelesebb mivoltának fogyasztói percepciója is lehetne egy hipotézis.

BM: Hogyha konzekvensen hirdeted ugyanazt, akkor meg lehet győzni az embereket.

TG: Egy friss jelenség azonban, hogy a Facebook és a blogok is bekerültek a hírszolgáltatói kalapba. Ez egy évtizeddel ezelőtt sci-finek tűnt volna erről beszélgetnünk. Ugyan a blogok gazdasági modelljének életképességéről sokat lehetne vitatkozni, a jelen téma szempontjából fontos tulajdonságuk, hogy elveszik a hivatásos újságírók olvasótáborát. Az egyik oldalon az online sajtó fogyasztásából harapnak ki időt, a másik oldalon pedig a printből.

CSZ: Véleményem szerint nem feltétlenül a sajtófogyasztástól vonnak el időt, hanem a szórakozásra vagy információkeresésre szánt időkeretből.

      TG: Egy publicisztikában jeleskedő újságíró számára is nagy kihívás egy online újságon belül én brandet építeni. Ha azonban felépíti azt, akkor ki tud lépni a blogoszférába és létrehozni a saját brandelt felületét. Erre jó példa Tóta W., aki az identitását megtartva tudott szerkesztőséget váltani.

Kérdező: Miért, szerinted létezhet az, hogy máshogy alakítod brandinget online meg offline?

BM: Egészen biztos.

TG: Nem vagyok biztos benne, hogy az online felületek sajátossága, hogy neveket termelnek. A printben és a weben is van féltucat név, akire a közönség felfigyel. Nyomtatásban ott van például Bolgár György (168 óra), mégsem valószínű, hogy bármikor kezünkbe vehetjük majd a Bolgár György Magazint. Tóta W. számára azonban nem léteznek ilyen korlátok.

Manapság kevésbé izgalmas, hogy mennyi a pénz a háttérben; hogy mitől működik a sztori. Lehet, hogy egy médiaszakértő számára ördögűzésnek tűnik, de a blogok és a közösségi hálók üzenőfalainak megjelenésével már egy sokkal szélesebb médiapiacról beszélünk. Elég a klasszikus modellek hírérték definícióihoz nyúlnunk, hogy megértsük a dolog anatómiáját. Lehetséges, hogy egy hír tartalma globálisan nagy hatással bír, az olvasótól mért távolsága miatt azonban a hozzá közel állókról szóló jelentéktelennek tűnő bejegyzések szubjektív értéke magasabb.

Nem szoktak a Facebookról médiumként beszélni, hiszen nem állít elő tartalmat. Ugyanakkor a tematizálási szerepe folyamatos versenyben van az újságokéval. Mivel azonban a tartalom és a tematika együttese teszi ki a médiumot, ez a hatás is az újságírók rovására erősödik. Ha az aznapi tematikát online lapokból nyerem, de az elolvasott cikkek szűrőfeltétele nem az volt, hogy címoldalon volt-e az adott médiumban, hanem az, hogy a barátaim osztották meg Facebookon, akkor bizony az újságíró tematizálási képessége igen csekély volt. A dolog persze nem fekete és fehér, inkább egy számegyenesként lehet elképzelni, aminek egyik felén a klasszikus média áll, a másik oldalán pedig egy sajátos felület, ami a személyes érdeklődésem figyelembevételével testreszabott bulvár tartalmat nyújtja a közeli ismerőseimmel történt eseményekből. A ma embere ezen számegyenes valamely pontjában végzi médiafogyasztását.

Kérdező: Miképp lehetne másolni FB-t?

 TG: A Facebookkal sikeresen versenyző online újságnak azzal kell foglalkoznia, hogy én mit szoktam olvasni, mi vág az érdeklődési körömbe. Ha a gépemen jelen van a megfelelő cookie, akkor már az újság virtuális kinyitásakor olyan tartalom fogad, ami az én igényeimet (szokásaimat) követve került testreszabásra.

Maga a tartalom is változik: egyre inkább a poszt típusú megjelenések válnak központivá. Ha egy belinkelt újságcikket kiegészítenek az ismerőseim által hozzáfűzött kommentek, akkor maga az információ válik szubjektíve gazdagabbá. Így azonban a tematizálás valóban kicsúszik a médiatulajdonos kezei közül. Tökéletes példa volt erre Jakab Andor „Tőlem ezért nem kapsz munkát” című bejegyzése.

A Facebooknál meghatározhatom, számomra mi izgalmas. Kiválaszthatom kit követek; mérhető hogy kitől milyen tartalmakat lájkolok gyakrabban; követhető az ismerősök kategorizálása is. Ha tudatosan alakítom az üzenőfal tartalmát, akkor folyamatosan pontosítom az algoritmus működését is.

CSZ: Ugyanakkor egyfajta tükör-effektusként így csak azt látom, amit látni akarok. Magamnak tematizálom a világot, a múltbeli tapasztalataim alapján, és ezzel meg is nehezítem a nyitást az újdonságok, új szempontok felé.

Kérdező: Van egy FB-n kívüli élet is. Ez az, ami rejtély számunkra. Táblagépek és annak a megjelenésére vagyok kíváncsi?

BM: Ha olvasok egy cikket, és ha nem tudom,  mire gondol a szerző, vagy netán nem ismerem azt a szót (angol cikkeknél), akkor azt rögtön meg tudom nézni. Két–három klikk. Ha offline olvasok, akkor nem tudok utánanézni, hogy például mi az a szó.

TG: Ez igényszint kérdése. Neked van igényed, másnak nincs igénye, hogy utána keressen.

Kérdező: Mi a plusz a táblagépben?

TG: Az öledbe tudod venni. Alapjaiban más navigációval bír egy ilyen eszköz. Minden elvégzendő műveletet képesnek kell lenned billentyűzet nélkül is teljesíteni.

CSZ:Számomra a felhasználási céljaim miatt épp negatívuma van a táblagépnek: szöveget akartam alkotni, ezért tudatosan netbookot választottam.

Idővel a tartalomelőállítás formája is meg fog változni. Az egyik lehetséges irtány, amelyet már említettünk is, hogy a print média a márkanevét felhasználva új értékláncokba lép be, diverzifikál. Egy másik lehetőség, hogy csupán a tartalom-előállítási kompetenciájukkal vesznek részt egy üzletben, a márkanevük nélkül. Számomra, mint egykori márkamenedzser, ez egy nehezebben feldolgozható irány.

 Kérdező: Ezt hogy érted? Megírunk egy cikket, ha megadják az alapszavakat?

CSZ: Már most is számos példát találhatunk erre, kifejezetten életképeseket is. Gondolok például az igényes márkamagazinokra: Audi, VW, a Hamu és Gyémánt lapjai.

 

 

 

 

A CoachingTeam és a MarketIntelligence közös M3 eseményét Lerf Andrea összegezte. Ezt olvashatjátok.

Lehetőségük volt beleszagolni egy kicsit a csoportos coaching módszerébe is, amelyre az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket tudták behozni. Számomra érdekes volt együtt dolgozni velük, jó volt látni a csillogó szemeket, a felismeréseket, azt a pillanatot, amikor átgondolták, hogy nem is olyan egyszerű kilépni az iskola védelmező falai közül. Hogy kinek mi a fontos, milyen elvárással és tudással érkeznek a nagyvilágba, hogy mit tudnak, akarnak megtenni azért, hogy elérjék céljukat, illetve tudják-e már, hogy mi a céljuk, van-e már konkrét céljuk.

A rendezvény második felében olyan vendégek érkeztek, akik már kikerültek a nagyvilágba, jó pár éves munkatapasztalat áll már mögöttük. Termék- és márkamenedzserek, kontroller, médiavásárlással foglalkozó, illetve a marketing kutatás területéről érkező szakemberek. Velük lehetett kötetlen formában beszélgetni, tapasztalatokat begyűjteni, tanácsot kérni tőlük, mivel érdemes felvérteznie magát egy ifjú titánnak, ha hasonló pályát akar befutni.

Szerző: Lerf Andrea, business coach, Coaching Team.

Az eredeti bejegyzés: http://www.tudatoseletvezetes.com/2012/04/m3.html

 Egyre több és több szexuális tartalmú reklámmal találkozunk, gondoljunk csak a parfüm reklámokra vagy épp az Old Spice szexy néger főszereplőjére, akiért csak úgy olvadnak a nők. De mi a helyzet azokkal a reklámokkal, amelyek valóban a szexről vagy inkább a biztonságos szexről kellene, hogy szóljanak? Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Magyarországon finoman szólva nem igen, erősebben fogalmazva egyáltalán nem találkozunk ilyen reklámokkal. De vajon miért? Mi lehet ennek az oka? És vajon mi a helyzet külföldön?

 A jó konyha mindig csalogató. A vendéget mindig a végeredmény érdekli, a konyhaművészet már csak azokat, akik maguk is kísérletezni szeretnének. A szállodaláncok előnyeit összefoglaló szakdolgozatom alapján külön összegzem a hiltoni „marketingkonyha” néhány fogásának érdekességét. A nagyfőnök, Conrad Hilton receptjeinek ízelítője különösen jól jöhet a marketingkonyhák chefjeinek. Természetesen felvetődhet a kérdés, hogy Hilton vajon hol tanult marketingkommunikációt és honnan ismerte a válságmechanizmusok mai elemzési módszereit, netán termékének életgörbéjét.

Kiépül a „boszorkánykonyha”

Hilton 1919-ben vásárolta első szállodáját, a Mobley Hotelt Cisco nevű kisvárosban. A 15 ezer dolláros befektetésű, Hilton által csak kis garniszállónak nevezett hotel már az első hónapban 3 ezer dollár nyereséget hozott. Hilton nem tett mást, mint visszaforgatta a nyereséget és újabb hitelekkel sorra nyitotta szállodáit, például 1925-ben a saját nevét használva, a Hilton Dallast. 1927-ben már 785 szobával büszkélkedhetett, bár még „csak” Texasban. Később, 1943-ban a New York-i Roosevelt and Plaza Hotel a világ első szállodája, ahol minden szobában található televízió. Hilton már a negyvenes évek elején felismerte, hogy a visszatérő, a felismert vendég, lojális lesz a szállodalánchoz. Standarddá vált, hogy a visszatérő vendégeknek csokoládét, likőrt vagy virágot készítenek a szobájába. Jelentőségét az is erősíti, hogy ezzel a marketingeszközzel ma már sok szállodalánc él. 1965-ben megjelent az első irányzott marketing, amely a női utazókat szólította meg. A szobák stílusa és felszerelése is ehhez igazodott. A sikerek jól mutatták a szegmentáció jelentőségét, a vendégek latens igényeinek kielégítésére lehetőséget adó szolgáltatások bevezetésével.

Elsőnek lenni, hasznos marketingfogás a versenytársakkal szemben. A verseny változatlanul a vendégekért folyik, különösen most, a válság idején, amikor az árak és a promóciók jelentik a marketingkonyhák savát-borsát. Most a piac legfontosabb tényezőiből – a kereslet, a kínálat, az ár és a jövedelem – egyértelműen az ár kapott vezető szerepet. A keresleti sajátosságokat mutató csoportok szegmentumát a jövedelem, az életmódváltozása befolyásolja, és ezek hatással vannak a termékhasználatra. Mindez persze nem nélkülözheti a marketingtervet, de összeállításakor ezekre is figyelni kell.

A jó főzési technikákhoz is kell előrelátás és kitartás

Az 1929-33-as világgazdasági válság hatására üzleti alapelvévé vált, hogy mindig együtt kell mozogni a gazdasági folyamatokkal. A marketing gyökere a piaci viszonyokban van, tehát egyértelmű, hogy a hiltoni alapelv betartása ma különösen fontos. Fontos megemlíteni az árharcot, mert képes pillanatnyi előnyöket jelenteni, de hosszú távon nincs marketingereje, sőt a nehezen felépített márkák értékét kezdik ki. Hogy mennyire jól működik a „hiltoni boszorkánykonyha”, azt az is mutatja, hogy 1947-re 11 250 alkalmazottal és 12 500 vendégszobával büszkélkedhetett, ez nem kevesebbet jelent, mint hogy 28 év alatt 38-szorosára növelte a vendégszobák számát.

 
Vegyünk egy csipetnyi szlogent és új illatokat kapunk

 A szállodapiaci verseny élesedett, egyre több kis szálloda, motel jelent meg a nagyvárosok szállodapiacán. Az igényesség és a vevőkör együttes megtartásához újításra volt szükség. Ekkor jött a híres szlogenje: „Home away from home”, vagyis „otthon, távol az otthontól”. A cél az volt, hogy a vendég otthon érezze magát és visszatérjen újra és újra. Hilton másik, a mai napig használt alapelve – a kis lobby, nagy bárral – szintén üzleti megfontolású volt, hiszen amíg a vendég taxira vár, azt kényelmesen teheti, miközben a bár forgalma így is növelhető. Hilton értékesítési koncepciója az egész üzlettörténetet áttekintve egyértelmű: nincs állandósítható eredmény csak állandóan változó gazdasági környezet, gyorsan differenciálódó vendégigények. Mindezt úgy keveri, hogy a Hilton image erősödjön, hiszen a piacon már akkor egyre több „boszorkánykonyha” volt. Az állandó újdonságok keresésének köszönhetően 1955-ben megnyitják az első központi szobafoglalási rendszert HILCRON néven, ahol az összes Hilton szállodába lehet szobát foglalni telefonon vagy telexen, ez akkor óriási piaci előnyt jelentett. A saját termék ismerete ugyanolyan fontos marketing és értékesítési szempontból, mint a versenytársak termékének ismerete. A központi szobafoglalás is ezt az elvet vallja a mai napig. Hilton „marketingterve” nem ismétlések sorozata, hanem az eredményeket megerősítő és mindig valami újdonságot hozó.

 Közösen a helyiekkel

 Hilton befektetési módszere úttörőnek számított abban a korban. Akár csak Puerto Rico-ban, Isztambulban is a helyi állami vezetést győzi meg, hogy fektessen be szállodájába, cserébe számtalan előnyhöz jutnak a profiton felül, például új munkahelyek létesítése, a helyi építőipar támogatása, a turizmus fellendülése. Zseniális PR fogás, hiszen ahol az állam is ott van, az nem csak biztonságot ad, hanem előnyös reklámfeltételeket is.

 Elválasztott konyhák közös éléstárral

 1969-ben a vállalatóriás két önálló részre vált: a Hilton Corporation-re, amely a Hilton család tulajdonában maradt és a Hilton International Co.-ra, melynek tulajdonosa a TWA légitársaság lett. A ’90-es években a két Hilton újra szorosabbra fűzte üzleti kapcsolatát, mivel eljött az ideje annak, hogy a fokozódó versenyben közösen lépjenek fel a pozíciójuk erősítéséért. 2009-ben végül a Hilton Hotels Corporation és a Hilton International újra egyesült, felvették a Hilton Worldwide nevet. Ezzel egyértelművé vált, hogy globális pozíciójukat és terjeszkedési szándékukat erősíteni kívánják. 2009-től már a világ második legnagyobb szállodaláncaként ismerik.

 Régi receptek az új chef kezében

 A 2009-es egyesülés után 2 ezer Hilton-dolgozót azért hívtak össze Párizsban, hogy megkérdezzék őket, miként látják a Hilton szállodák vendégeit, és mint munkavállalók hogyan gondolkodnak a szállodájukról, illetve a dolgozók mit várnak önmaguktól, mint egy globális csapat tagjától. A kutatást a vendégekre is kiterjesztették és így végül 20 ezer ember véleményét gyűjtötték össze. A marketingakció fő célja egy globális Hilton-kultúra kiépítése volt, olyan új elemek felfedezése, régiek megerősítése, amelyek segítik a szállodalánc tagjait a célok elérésében. A felmérés megerősítette a Hilton egyetlen filozófiáját: „Légy vendégszerető!”

Három alapelvet fogalmaztak meg, amelyek Conrad Hilton üzletfilozófiáját erősítik meg: Our vision: Megtölteni a világot a vendéglátás fényével és melegségével.

Our Mission: Kiemelkedő, globális vállalatként, az elsők a vendégek, a csapattagok és a tulajdonosok.

HILTON: H – Hospitality – Vendéglátás; I – Integrity – Integritás; L – Leadership – Vezető szerep; T – Teamwork – Csapatmunka; O – Ownership – Tulajdon; N – Now – Most.

Minden a vendégért, a vendégnek szól

 A Hilton Worldwide marketingmunkájának központi eleme a marketingkommunikációra vonatkozó. A Hilton marketingkommunikáció eszköze a Hilton-image megtartásáról, erősítéséről szól. A Hilton-brand védelmére irányuló munka biztosítja az állandó magas színvonalú minőséget, amely ezzel a leghatékonyabb marketingeszközzé válik. A jelenlegi válság felerősítette a vendég központi szerepét, a megváltozott „fogyasztói magatartásából” kiindulva kell keresni a Hiltonnál is a fejlődés alapjait. 2009-ben a Hilton szállodalánc már 76 országban volt jelen, ezzel a világ legjobban elterjedt szállodai brandjévé vált. A Hilton az első olyan márka az ismeretségi versenyen, ami nem mindennapos használati tárgyat jelöl, mint például az IBM, az Apple, az Adidas, a McDonald’s, és a Hilton az első olyan ismert márkanév, amit úgy ismernek az emberek, hogy alapvetően 90%-uk nem használja.

 Szerző: Győri Blanka, gyoriblanka[kukac]yahoo.com

Marketingesként már megszokhattuk, hogy az angol szakma és szakirodalom rengeteg rövidítést használ, amiket, nincs mese, ismernünk kell nekünk is. Az egyik legújabb ilyen a SoLoMo, ami a Social-Local-Mobile szolgáltatások integrációjára, az ehhez fűződő konkrét alkalmazásokra és az ezek által átalakuló fogyasztói magatartásra utal. A folyamat pár éve indult el, de a gyors technikai fejlődésnek köszönhetően egyre hatalmasabb méreteket ölt, és a hozzá kapcsolódó marketingmódszerek máris unalmasnak és megszokottnak hatnak. A következő cikkben a SoLoMo bemutatása után ismertetésre kerülnek a legújabb trendek is.

 

 Applikáció: alkalmazás, hozzáillesztés, elhelyezés A mai fejlett technikai világban elengedhetetlen hogy ne legyünk felregisztrálva egy közösségi oldalra. Nagyon ritka az olyan ember, aki az egyik közösségi oldalon se lenne fent. A közösségi oldalakon elengedhetetlen kellek az applikáció. Ilyenkor felmerül a kérdés hogy hasznosak egyáltalán nekünk ezek az applikációk? Az applikációk használatával tényleg megkönnyítjük a mindennapjainkat? Az applikációk mögött ki/mi állhat? Milyen haszna van neki/nekik ha mi használjuk az applikációját?

  
Az applikációk leginkább azért jöttek létre hogy nagyobb közönséget csaljanak el az oldalukra. Vegyük példának a mostanában igen elterjedt „Mi az indián neved?” című Facebook alkalmazást. Ez a mókás applikáció indián neveket generál a felhasználóinak. Azok, akik ezt az alkalmazást használják, nem is jut eszébe, hogy ki és miért csinálta ezt. Ebben az esetben egy Extreme Silver Kft internetes ékszer boltjának facebook-os rajongói oldaláról beszélünk. Csupán néhány nap alatt összegyűjtött 830 ezer rajongójával letaszította a trónról a többek között Túró Rudit is. Ebből is látszik, hogy a legtöbb alkalmazás használatát a kíváncsiság vezérli és nem az hogy, jelen esetbe az ékszerbolt forgalmát növelje.
 

  Zynga

Arra a kérdésre, hogy hasznosak-e számunkra az applikációk mindenkinek más a véleménye úgy gondolom. Persze a játék applikációkra annyira nincs szükség csak szórakoztatnak minket, de vannak hasznos applikációk is ami tényleg megkönnyíti a mindennapi életünket.

Ki gondolta volna, hogy egy játék applikáció ilyen sikeres lehet. A Facebook történetének másik nagy nyertese a Zynga.
Az internetes közösségi játékokat fejlesztő cég 2011. december 16-án debütált a New York-i tőzsdén. A cég a részvényeit 10 dolláros áron vezetik be, 100 millió darabot. Ez a legnagyobb internetes részvénybevezetés a Google 2004-es bevezetése óta. A Zynga, amelynek papírjai egyébként a Nasdaq piacon forognak majd, olyan nagy cégek nyomába lép, mint a Linkedin, és a Groupon, amelyek szintén idén léptek a tőzsdére. A Zynga sikere egyértelműen a Facebook-hoz kötődik, bevételének csaknem 100 százaléka a népszerű közösségi portál felhasználóitól származik. A felhasználók száma elérte a havi 227 milliót. Az olyan közismert játékokat, mint a FarmVille, vagy a MafiaWars a felhasználók ingyen játszhatják, ugyanakkor bizonyos speciális tranzakciókért, illetve a prémiumszolgáltatásért fizetni kell. A mai részvénykibocsátással a cég a legtöbb játékfejlesztő versenytársa elé került, és olyan nagy vállalatokkal került egy sorba, mint azElectronic Arts, vagy a videójáték-gyártó óriás Activision Blizzard.
Facebook – Apple
 Másfél évet kellett várnia az Apple táblagépét használóknak arra, hogy a Facebook elkészítse a szolgáltatásainak elérését biztosító hivatalos applikációt. Az iPad táblagépet használók számára eddig csak az iPhone-ra készült Facebook-applikáció volt elérhető. A Facebook hivatalosan nem indokolta, miért vett igénybe mintegy másfél évet az ipades kliensprogram elkészítése, amelyet 2011. október 11-én publikált az Apple App Store-jában. "Azért most adjuk ki, mert most lett kész" - nyilatkozta a Facebook műszaki vezetője.
 Már eddig is oda kell figyelnünk alaposan, hogy mely alkalmazások számára adunk hozzáférési jogot adatlapunk különösen személyes részeihez, a jövőben azonban az eddiginél is jobban nyitva kell tartanunk a szemünket, ha privátszféránk védelméről van szó. A Facebook mindenható elöljárói ugyanis bejelentették: innentől a fejlesztők kezében a lehetőség, hogy kényük-kedvük szerint hozzáférhessenek telefonszámunkhoz és lakcímünkhöz. Érdemes tehát elolvasni, hogy pontosan mit is írnak azok a bizonyos kis ablakok, ugyanis a "Hozzáférhet az adatlapomhoz: Lakcím és telefonszám. " stb. nem biztos, hogy tiszteletben is tartja identitásunk titkosságát.
 

Léteznek még ezeken kívül több ezer applikáció amiket nem említettem. Inkább szórakoztató mintsem hasznos, például van a napi horoszkóp applikáció, azt kifejezetten hasznosnak találom azoknak, akik hisznek az asztrológiában. Ez a kis applikáció naponta kiposztolja a napi horoszkópodat, nem kell külön keresgélni, elég ha a Facebook-odra felmész (amit úgyis mindennap megteszed). Vannak még olyan teszt típusú applikációk is.

A teszt típusú applikációknál tesztet kell kitölteni és az alapján ír ki valamit az applikáció, mint például az-az applikáció ami a nyelvi szintedet „méri”, teszt kitöltésével megállapítja hogy melyik nyelviskolának melyik szintjét ajánlaná. Ezeket az applikációkat a nyelviskolák fejlesztik ki.
 

Beszélhetünk még „illik hozzád” típusú applikációk. Ezek ily amolyan teszt alapúak, tesztet töltetnek ki, mit például a Telenor applikációja, ami azt mutatja meg, hogy melyik mobiltelefon illik hozzád.
A cégek szempontjából nagyon jó marketig fogás ezek az applikációk, hiszen a Facebook az egyik, ha nem a legismertebb közösségi oldal.

A napokban értesültem róla hogy már van olyan Facebook alkalmazás, ami már önállóan meg tudja osztani az adott információt. Lassan már nem azt fogjuk megnyomni a Facebook-unkon hogy megoszt, hanem azt hogy nem oszt meg. Az ilyen alkalmazások nem annyira újak, hiszen már tavaly ősszel megjelentek csak éppen nem volt annyira híresek.

 Nem úgy mint most! 2012. január 18-én 60 új ilyen alkalmazást mutattak be, ami már önnállóan megosztja az adott információt másokkal. Persze ehhez az is kell, hogy a legelején meg kell engedni nekik hogy megosszák, csak sajnos sok olyan felhasználó van akik el se olvassák azt amit épp odaír az alkalmazás, hanem csak engedélyezi és csak később veszi észre hogy az az alkalmazás életre kelt és nem csak egyszer jeleníti meg azt, hogy milyen zenét hallgatsz.

Vigyáznunk kell ezekkel az applikációkkal mert egyre többen fogják megszerezni könnyen az adatainkat. Így végezetül arra jutottam, hogy ezek az applikációk lehetnek hasznosak és szórakoztatóak egy ideig, amíg úgymond „friss” még, utána már elkezdenek idegesíteni. Én személy szerint nem néztem meg hogy mi az indián nevem, de engem már egy idő után nagyon idegesített, hogy minden második bejegyzés az üzenő falamon indián nevek voltak.
 

Szerző: Nandinerdene Amarsaikhan, a.nandinerdene[kukac]gmail.com

„10 éven belül a médiafogyasztásnak nem marad olyan csatornája, amit ne egy IP-hálózaton keresztül érnénk el. Nem lesznek klasszikus értelemben vett napilapok, a hírek nem papír alapú formában jutnak majd el az emberekhez. Minden elektronikus formában lesz csak elérhető.”
Steve Ballmer, Microsoft CEO

A mai fiatalok számára érthetetlen, hogy miért adnak még ki a mai napig is nyomtatott sajtótermékeket és ami fontosabb, miért van rá még mindig szignifikáns kereslet?

Amit kezdetben a nyomtatott sajtótermékek hóhérának kiáltottak ki ironikus módon éppen a hírek világának megmentője lett. Az internet megjelenése és az internet-penetráció növekedése ugyanis hihetetlen könnyen elérhetővé tette bárki számára a mindennapi híreket, gyakorlatilag ingyen. Az előállított tartalomért ugyanis a korábbi formától eltérően direkt módon nem kell fizetnie a felhasználónak, a korábbi kétpiacos megoldás ahol a kiadó a hirdetői és fogyasztói piacról is finanszírozta magát az interneten jóval nehezebben kivitelezhető.

A jelenlegi trendek alapján valószínűsíthető, hogy a hírek ingyenessége csupán egy átmeneti állapot, amíg a hírszolgáltatás médiapiaca teljesen át nem rendeződik és már ma komoly viták folynak arról, hogy „mikor” és „hogyan” vezessék be a fizetős online hírszolgáltatást. Egyes média-konglomerátumok már élen járnak ennek bevezetésében, elég Rupert Murdoch-ra gondolni. A kérdés azonban gyakorlatilag eldöntetett, már csak a kivitelezés várat magára.

Mi lesz azonban a nyomtatott sajtóval?

Demográfiai okok miatt a mai napig profitábilis fenntartani a hagyományos papír alapú újságkiadást, azonban a piaci kereslet így is drámai mértékben alacsony, ráadásul a korlátozott elérhetőség és a magas ár mellett még egy jelentős hátrány róható fel a nyomtatott sajtónak. Az elérhető tartalom ugyanis a kiadás módjából adódóan jelentősen korlátozott. A hírek aktualitása nem tudja felvenni a versenyt a digitális világgal. Az online médiában percek alatt értesülhetünk a legfrissebb eseményekről és pár óra leforgása alatt akár komoly elemzéseket is olvashatunk egy olyan problémáról, amely a nyomtatott sajtóban még meg sem jelent.

 Hogy lehet így túlélni?

Ilyen hátrányt nem lehet ledolgozni, mondják a szakértők. Az idősödő fogyasztók, akik érzelmi, emocionális alapon olvasnak még nyomtatott sajtóterméket szépen lassan vagy maguk is váltanak a kor szellemének megfelelően, vagy egyszerűen kihalnak, miközben nincs utánpótlás.

A kiadók azonban sikerrel vették az eddigi akadályokat és profitot növeltek azáltal, hogy az offline tartalmat sikerrel ültették át online környezetbe. Ha a globális piacot nézzük a legtöbb népszerű online hírportál létrejöttének alapja a print média döcögése. A kezdeti hátrányt a kiadók sikeresen ledolgozták és fel tudták venni a versenyt a csak online megjelenő sajtótermékekkel szemben. A nyomtatott sajtó helyzete azonban még mindig nem tisztázott, az online és offline megjelenés tartalma ugyanis gyakran fedi egymást.

Hol keresendő a válasz?

A tartalomszolgáltatás újrapozícionálásában. A rádiót az autók elterjedése mentette meg. Miért ne lehetne a nyomtatott sajtót is hasonló helyzetbe hozni? Természetesen nem arra gondolok, hogy a kiadók menjenek szembe a digitalizáció trendjeivel, hiszen ha a jövőben a hírek mindenki számára elérhetőek munkába menet a mobilkészüléken, akkor nincs miről beszélni, márpedig a világ ebbe az irányba halad. Az okostelefonok elterjedésének mértéke ugyanis hasonló utat jár be, mint az internet.

A papír azonban véleményem szerint még jó ideig nem fog eltűnni a mindennapi életből és ha jelen van, akkor lehetőség is rejlik benne. Híreket és tudósításokat akár a metrón, vagy ebéd közben is nézhet az ember, de minőségi tartalmat, amelyet nem 5 perc elolvasni már mindenki jobban szeret nyugodt környezetben értelmezni. A minőségi újságírás végső mentsvára lehet tehát a nyomtatott sajtó, amelynek legalább ugyanakkor szüksége van egy ilyen segítségre. Win-win.

 Miért a papír?

A bővebb értelmezéshez érdemes megvizsgálni miben képes felvenni a versenyt a minőségi újságírás az egyszerű hírekkel szemben. Az oknyomozó riport, vagy szakértői vélemény aktualitására vonatkozó követelmények ugyanis nem követelnek meg azonnali reakciót. Ilyen tartalmak természetesen elérhetőek online is, sőt a blogok népszerűségének növekedése amatőrök és profik számára is lehetőséget nyújt minőségi tartalomszolgáltatásra. A kulcs azonban a nyomtatott sajtótermékek pozícionálása. Papírt mindig szívesebben vesz a kezébe az ember a megfoghatóság tényezője miatt, van minek értéket tulajdonítani ellentétben a monitoron olvasott tartalommal.

Kitűnő lehetőség ezt az emocionális tényezőt kihasználni és elérni, hogy a fogyasztók komoly értéket tulajdonítsanak a nyomtatott termékeknek. A hírekre és alkalmi tudósításokra ez azonban nem alkalmazható. A hírérték addig szignifikáns, amíg a hír aktuális, márpedig a hírek aktualitása a mai felgyorsult világban legfeljebb órákban, kivételes esetekben napokban mérhető.

A napilapok tehát sajnos értelmezésem szerint halálra vannak ítélve. A hetilapok és magazinok azonban még megmenthetőek, ha megfelelő tartalommal töltik meg őket. Mivel a kiadók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ők kontrollálják az online és offline tartalmat is, így nem nehéz megoldás a minőségi tartalmat egyszerűen átcsoportosítani az offline kiadásba, a csak online megjelenésű konkurenciát pedig térdre kényszeríteni a legnevesebb szakértők és szaktekintélyek, valamint neves újságírók alkalmazásával. Természetesen korlátozott mértékben online felületen is érdemes elérhetővé tenni ezeket a tartalmakat, azonban a márkaérték megőrzése érdekében az offline megjelenés kell, hogy legyen az, amely a tartalmazza minőségi írásokat, amelyek kiterjedten (azaz nem blogszinten) foglalkoznak egy adott témával.

Erre a feladatra pedig még hosszú ideig kitűnően alkalmas a papír, még ha a távoli jövőben valóban megeshet, hogy teljesen eltűnik.

Szerző: Diera Dániel – ddiera[kukac]hotmail.com

A háromdimenziós mozgókép több, mint 100 éves múltra tekint vissza. A filmtechnikában az elmúlt 60-70 évben többször visszatért a térbeli megjelenítés igénye, mígnem az IMAX 3D kidolgozásával egész 3D mozihálózatok jöttek létre az egész világon. Elkezdődött a 3D otthonokba történő betörése is. Valamennyi múltban használt és jelenleg elterjedt 3D eljárás, a sztereoszkópikus képfelvételen és reprodukción alapul, melynek lényege az emberi látás sajátosságainak kihasználása és az érzékelés „becsapása”.

Egy-egy szemünk külön-külön egy-egy síkbeli képet hoz létre az ideghártyán. Ebből a két síkbeli képből alkotja meg agyunk a térérzetet. Mivel ez két kép különbözik egymástól, ez az eltérés teszi lehetővé, hogy a hozzánk közelebb-távolabb lévő tárgyak valódi méreteit, ill. a közöttük lévő távolságot fel tudjuk mérni. Sík képfelület nézésekor 3D érzet akkor keletkezhet, ha a két szemünk más-más, de egymástól csak olyan mértékben eltérő információ jut, mint a valódi világ szemlélésekor.
Ma leggyakrabban a 3D filmtechnikában megjelent polarizációs szeparációt alkalmazzák. A színszűrőt ekkor a polárszűrő helyettesíti, amely a fény hullámtermészetét hasznosítja. Mint elektromágneses hullám ugyanis a fény nem más, mint az egymásra merőleges elektromos és mágneses erőtér rezgése a terjedési irányra merőleges síkban. A nem polarizált közönséges fényben a térerősség vektorok bármilyen irányt felvehetnek. A polárszűrő nem tesz mást, mint ennek a rezgésnek csak bizonyos irányú összetevőjét engedi át. Ilyen szűrőkkel ellátva a szemüvegeket elérjük, hogy az egyik kép csak az egyik szemünkbe, a másik kép csak a másik szemünkbe jut, miközben a két kép egyszerre jelenik meg a vásznon.
Jeffrey Katzenberg, a Disney volt elnöke és DreamWorks SKG társalapítója mondta még 2008-ban: „A 2D filmet lassan múlt időbe tehetjük”, bár a tendenciák csak félig igazolják őt. Tavaly óta kezdték el hangozatni, hogy lejtmenetbe került a 3D technológia, de azért erőltetik a hollywoodi stúdiók és nagy moziláncok, mert így áremeléssel tudják kompenzálni a csökkenő jegybevételeket. A stúdiók folyamatosan mutatják be a rekordbevételeket produkáló 3D mozifilmeket az Avatartól kezdve a Harry Potterig, de az eladott jegyeknek csak 35 százaléka szólt 3D vetítésekre, vagyis a nézők 65%-a inkább hagyományos formátumba tekintette meg.
 

2010 tavaszán több mozilánc is megemelte 20%-kal a jegyárait, hogy ezáltal is több bevételhez jussanak. Az emberek többsége úgy véli, hogy nem éri meg több pénzt fizetni a 3D látványért, ami nem is csoda, hiszen James Cameron filmrendező szerint a konvertált 3D filmek helyett a néző csak 2,2D vagy 2,5D mozi élményben részesül, ráadásul mindehhez még egy kényelmetlen szemüveg is párosul.
 

Mit hoz a jövő?

A 3D szemüveg nélküli fejlesztései nagy erőkkel zajlanak, ám nem tudják megoldani azt a problémát, hogy a háromdimenziós kép független legyen a néző helyétől. A legtöbb esetben már fejünk kis elmozdulásával is élvezhetetlen lesz a látvány.
Az iPONT International kifejlesztett egy olyan 3D szoftvert, amely a német partnervállalat által fejlesztett képernyővel együtt olyan háromdimenziós képet képes alkotni, mellyel a nézők szemüveg nélkül is 3D élményben részesülhetnek. Ezzel a technikával a Palace Cinema reklámja volt először látható a budapesti Palace Westendbe. A több szakmai díjat (Innovációs TechShow Nagydíj, InnoMax) elnyerő iPONT világszerte terjeszkedik egyedülálló alkalmazásával.
Martin Scorsese Oscar-díjas filmrendező szerint nem csak a háromdimenziós technika lehet a filmezés jövője: reményei szerint néhány éven belül megjelenik a hologram is. Véleménye szerint a 3D-t csupán a 21. századi filmes történetmesélés első lépésének tekinti. „Ha minden jól megy, és nem történik valami nagy katasztrófa, a hologram felé tartunk”- jelentette ki s hozzátette:”Most is három dimenzióban látom önöket. Miért ne próbálnánk ugyanezt visszaadni a filmeken? Így kell gondolkodnunk. Ne engedjük, hogy a divat és gazdasági helyzet meggátoljon ebben minket.” 

Holográfiás képalkotás

1947-ben Gábor Dénes találta fel a holográfiát, ám az általa alkotott nem volt alkalmas mozgás megjelenítésére, olyan volt, mint egy térbeli fénykép. „A háromdimenziós látványt próbálták utánozni az úgynevezett sztereoszkopikus megoldások. Itt a két szemhez tartozó információkat speciális szemüveg szeparálja. Azaz csak kétszeres információnk van: a jobb és a bal szem által látott képeké. A valódi háromdimenziós kép mintegy százszoros információtartalmú. Ez az oka annak, hogy a sztereoszkopikus rendszer esetében eltűnnek a szemünk elől azok a részletek, amelyeket fejünk ide-oda mozgatásával jobban is szeretnénk szemügyre venni. Holografikus megjelenítés esetén folytonosan változik a kép, különböző irányokból mást és mást látunk, akárcsak a valóságban. Balogh Tibor feltaláló véleménye szerint egyértelmű, hogy a háromdimenziós képmegjelenítőé a jövő. Úgy véli, csak ebben az irányban érdemes továbbmenni. Ha a képmegjelenítők olyan nagy iramban fejlődtek volna, mint a számítógép technológia, ma már falnagyságú térbeli megjelenítőink lennének, ehelyett még mindenütt a katódsugárcsöves készülékekkel ülünk szemben, ami voltaképpen már elavult technológia. Háromdimenziós adat már sok területen rendelkezésre áll, ezek jó részét azonban elvetjük, hiszen a megjelenítés két dimenzióban történik. Ilyen terület az építészet, az autó- és repülőgép-tervezés és szimuláció, a molekulatervezés, a légi irányítás, a virtuális valóság és a játékok.

Filmek melyekben már megjelent hologram:
- Star Wars
- Star Trek
- Mézga Család
- Így jártam anyátokkal
- Mártix
- Vasember2
- Ötödik Elem
- Kaptár
- Különvélemény
- Tron-Örökség
 

Nézzünk egy-két példát hol használnak jelenleg hologramot és mi várható a jövőben!

-  hologramos telefon,
- A francia főváros repterén egy fotonokból álló úriember irányítja az utasokat,
- Pekingben egy divatbemutatón hologramként is megjelentek a modellek,
- 2022-ben hologramközvetítés a foci vb-ről,
- Victoria’s Secret Hologram Show,
- Szent Korona Hologram a budapesti Duna-Palotában.

Összefoglalva a 3D-s technológia használata csak átmeneti állapot. A hologram napjainkban már elterjedt és a filmgyártás során is nagy erőkkel folyik a hologramos technika bevetése. Számomra rengeteg kérdés tisztázatlan még ezzel a dologgal kapcsolatban. Vajon a moziban ülő emberekre milyen hatással lesz ez a technika, főleg ha azt veszem figyelembe, hogy sokan már ezt a „gyengébb” verziót sem bírják ki rosszul lét nélkül.

 

 

És vajon mi fogja kettéválasztani a valóságot az illúziótól? Hol lesz a határ?Vagy már mi is csak önmagunk hologramjai leszünk az utcán?

Szerző: Borbás Zsófia, zsofia.borbas[kukac]gmail.com

Blogokat olvasni jó. Magamhoz hasonló átlagos emberek írják meg az élményeiket, tapasztalataikat egy termékről vagy egy szolgáltatásról. Sajnos egyre többször olvashatjuk kedvenc blogunkban, hogy a bloggerek által kipróbált terméket „ajándékba” küldte a gyártó, avagy az író „meghívást kapott” egy hely kipróbálására. Tényleg bízhatunk az objektív véleményekben, ha az írót megajándékozza a vállalat az élménnyel? Talán eljött az ideje, hogy a blogokat sem tekinthetjük személyes-pártatlan élmények gyűjtőhelyének?

Hogy mindez hogyan is alakult ki?

 A blog egy periodikusan újabb bejegyzésekkel bővülő weboldal, amely ezek sorozatából áll – írja a wikipédia. Alig tíz éve vált tömegjelenséggé a blogolás a 2001-es New York-i terrortámadás után, amikor civil újságírók hada írta le saját élményeit a tragédiával kapcsolatban. 2002-re annyira alacsonnyá vált a technikai korlát a blogolók előtt, hogy aki számítógéppel és működő internetkapcsolattal rendelkezett,  annak megvolt a lehetősége, hogy saját blogot indítson. Ha megemlítjük a blog szót, a legtöbb embernek első körben a személyes napló elektronikus, bárki számára elérhető fajtája ugrik be elsőként, de ez leginkább a fiatalokra jellemző, akik a külvilággal így kommunikálnak közvetett módon.

Napjainkra kialakultnak tűnik a szokás, hogy a terméket / szolgáltatást amit az adott cég népszerűsíteni akar, egy blogoló rendelkezésére bocsátja, így szerezve figyelmet a terméknek. Ezen belül is elkülönítjük a fizetett hirdetéseket, ahol a blogolót megfizetik egy jó hangvételű bejegyzésért és a termék specifikumainak leírásáért, valamit a termékmintát, ahol a blogoló ingyen használhatja  a terméket és saját tapasztalatait írja le attól függetlenül, hogy az jó volt-e, vagy rossz. A blogok sikerességének következtében a pr ügynökségeknek újra fizetniük kell a médiáért a bloggereknek is, mert többé nem befolyásoló közvetítőkhöz, újságírókhoz, hanem közvetlenül az emberekhez kell szólni sikerük érdekében. A jobbik eset tehát, ha az ügynökségek költsége az egy-két személyre szóló termék ára, amikor a cikkekért nem kap külön fizetséget a blogger, és fenn áll a tézis: a blogoló teszteli a terméket, így mi, fogyasztók, személyes élményeket kapunk közvetlenül civil emberektől civil embereknek.

Mi is a probléma?

És itt lép életbe a probléma. Ha a magánszemélyek által írt blogokban szponzorált termékekről olvasunk, akkor az arról olvasott cikk lehet objektív, saját élményeken alakuló tapasztalat leírása? Hogyan tudjuk kiszűrni a fizetett bejegyzéseket?

A blogok, mint a marketing eszközei

A vállalatok leggyakrabban egy adott kampányukra szeretnék felhívni a figyelmet sikeres bloggerek segítségével. Legjobb és legaktuálisabb példának tudnám erre felhozni a T-Mobile 4G/LTE hálózatának bevezetéséhez előkészített kampányt, ami még nem került kereskedelmi forgalomba Magyarországon, a hirdető felület pedig az Egy nap a városban volt. Egy egész napos játék keretében vezették be a facebook-os játék keretében kisorsolt vállalkozó szellemű résztvevőket a hálózat tesztelésébe.

 

 

 

 

 

 

A Vodafone sem maradhatott ki a blogolók segítségül hívásából, így 2010 decemberében a Vodafone kedd keretében a kiválasztott filmblogokon a bloggerek hétfőnként saját ízlésük szerint filmeket 

ajánlottak a másnapi keddekre, saját korábbi kritikáikat linkelve. „Olyan hasznos állandó tartalmat segítünk létrehozni, ami jól illeszkedik a meglevő, bejáratott blogokba. Túl akartunk lépni a mindenki által használt, progresszívnek gondolt szponzorlogós-banneres-nyereményjátékos, gyakran irreleváns vagy gyorsan halványuló blogos megjelenéseken” – mondta Szabó Béla, a Vodafone márkaigazgatója.

 

 

 

 

 

Egy esetleges bennfentes saját naplója is generálhat érdeklődést a létrejövő új terméknek. Egy intendáns naplója  címmel blogot kezdett írni Süveges Gergő, a gyerektévévé alakuló M2 újonnan kinevezett vezetője. „A kinevezésem óta eltelt négy nap tapasztalata azt súgj

a: tanulságos időszaknak nézek elébe. Példának okáért amióta a hír sajtónyilvános lett, kiderült, hogy ebben az országban mindenkinek van egy unokahúga… Hát ezért” – írja a blog indításáról. A blog kb. 12 bejegyzés erejéig élt, kb. másfél hónapon át, amíg Süveges le nem mondott.

 

 

 

 

 

A két évvel ezelőtti ausztrál „A világ legjobb munkahelye” idegenforgalmi kampány mintájára hirdetett pályázatot a szarvasi önkormányzat idén tavasszal. A nyertes havi félmilliót kapott és luxuskörülmények között szállodázhatott egy hónapig Szarvason. Egyetlen feladata volt élményeket gyűjteni, és mindezeket blog formájában megörökíteni. A turisztikai élményőrök blogja kb. másfél hónapig élt.

 

A Wired amerikai magazin online felületén nemcsak hagyományos hirdetéseket, hanem tartalmi felületet is ad blogokon a prémium hirdetőknek a Wired kiadója, a Condé Nast. A bevállalósabb márkák között az IBM volt az első a Cloudline bloggal.

A bloggereknek a reklámbevételekből is csurran cseppen: A PrintXBudavár-hoz tartozó United Publishers a Dining Guide bloggercsomag után Men’s Guide néven új blogcsomagot dobott a piacra. A Men’s Guide célcsoportjául a magasan kvalifikált, felső gazdasági-társadalmi státuszú férfi közönséget jelölték meg a csomag értékesítői.

 

A blogolás tulajdonképpen mára már megélhetési forrássá nőtte ki magát a blogolók kevesebb mint 20 százalékánál. Így fordulhatott elő, hogy az AOL internetszolgáltató és a Huffington Post ellen keresetet nyújtott be egy blogger és munkajogi aktivista, mert a szolgáltatók nem fizettek a szabadúszó bloggereknek, miközben anyagi hasznuk származik a tartalomból, amelyet a publikálók teremtenek. Jonathan Tasini eljárásában több mint kilencezer szerzőt és tartalomkészítőt képvisel, és legkevesebb 105 millió dollárt követel. A felperes szerint a Huffington Post jogtalanul tett szert bevételre, miközben közreműködőit a növekedés ígéretével áltatta. A cikkekből származó hasznot azonban megtartotta. Az ügy 2011 áprilisában robbant be a köztudatba.

 

Természetesen nem minden blogoló ír bejegyzéseket pénzért, hiszen idén harmadik alkalommal rendezték meg március 20-án a Down Világnapot a Vígszínházban, amelyhez a Segítsüti gasztrobloggerei is csatlakoztak és sütemény-árveréssel támogatták a programot.

 

És akkor mi a végszó?

Amennyiben kedvenc blogunk feltünteti bizonyos márkák esetében, hogy tesztmintát kapott, vagy külön meghívták az eseményre, a hely kipróbálására, avagy konkrétan fizetett hirdetést olvashatunk, úgy a megbízhatóság -szerintem- nem megkérdőjelezhető. Ha a kommunikáció teljes és őszinte az olvasó felé, az érezhető a blogon. Nem feltétlenül a jó/rossz tapasztalatok arányát kell figyelembe venni a blog megbízhatóságának eldöntésekor, mert elképzelhető, hogy a blog inkább a jó helyeket / termékeket ajánlja ahelyett, hogy a rosszakat tüntesse ki figyelemmel.

 

 Szerző: Kiss Anikó, ancsa04[kukac]gmail.com

Nehéz megtalálni egyensúlyt a valódi, illetve a virtuális világ között. Az internet, a közösségi portálok terjedésével egyre több emberről hallani, akinek közösségi élete és mindennemű tevékenysége az utóbbira tevődött át. Újfajta népbetegségről lenne szó, vagy csak pillanatnyi megszállottságról? Ha így folytatódnak a dolgok, 20 év múlva csupán a monitoron keresztül fogunk érintkezni a szeretteinkkel?

Kik, hol és mennyit interneteznek az országban?

Az internet hódító útja

Szélsőséges állapotok

Növekszik a netezők átlagéletkora

 

Húzóerő a főváros

Kiegyenlített a nemek szerinti megoszlás

Hasznos és nélkülözhetetlen

Szórakozás, kikapcsolódás

 A legnagyobb jelentőségű találmány

Szerző: Molnár Ágnes, a.g.i.m.o.l.1[kukac]gmail.com