A múzeumok és galériák az elmúlt évtizedek során arra törekedtek, hogy a nekik tulajdonított művészeti szentély szerepből kibújva a kultúrafogyasztás meghatározó helyszíneivé váljanak. Míg korábban az intézmények programkínálatában csupán az állandó és időszaki kiállítások szerepeltek, mára ezek szinte kötelező érvénnyel egészülnek ki múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, exkluzív tárlatvezetésekkel, borkóstolóval egybekötött zenés estekkel, irodalmi felolvasóestekkel, szabadegyetemi előadásokkal, konferenciákkal és kerekasztal beszélgetésekkel vagy filmvetítésekkel. 

A látogató akár egy teljes napot az intézmény falai között tölthet anélkül, hogy unatkozna, és még az alapvető szükségletek kielégítéséhez sem kell elhagynia a múzeumot. Hiszen az intézmények programjainak átstrukturálása a legtöbb esetben fizikai átalakítással járt együtt, amely egyaránt magába foglalta a közlekedés akadálymentesítését, a vizesblokkok korszerűsítését és pelenkázók építését, ahogy éttermek, kávézók, könyvesboltok és bővülő kínálattal rendelkező múzeumshoppok beépítését is. Az átépítés egyúttal alkalmat adott arra is, hogy egyedi építészeti megoldásokat alkalmazva az intézmény olyan védjegyet kapjon, amely révén a nemzetközi művészeti színtéren is könnyen beazonosíthatóvá válhat. Mindezen változásokon túl a látogatószám növelés biztos receptjének továbbra is az időszaki tárlatok számítanak, amelyek közül is jelentős népszerűségnek örvendenek a művészeti szakma által sokat vitatott kasszasiker (blockbuster) kiállítások.

A nyolcvanas években népszerűvé váló kifejezés magában hordozza a vele fémjelzett kiállítások legfőbb jellemzőjét, a közönségsikert, amelyet részben a látványos, új technológiai eszközöket is alkalmazó kiállítási displaynek, részben az alapjukat adó, társadalmi érdeklődésre számot tartó témának, és annak keretében felvonultatott ismert művészek és/vagy műveknek köszönhet. Magyarországon elsőként a Szépművészeti Múzeum alkalmazta ezt a kiállítási módszert 2003-ban nyílt Monet és barátai című tárlatában. A siker a vártnál is nagyobb volt, a múzeum előtt kígyózó sorokat látva a rendezők a tárlat nyitva tartását kétszer is meghosszabbították. Így 106 nap alatt összesen 250 000 látogató tekinthette meg a világhírű festő és kortársainak műalkotásait.[1] A tárlatokat azonban nemcsak a látogatókban, hanem a létre jöttükhöz szükséges összegben is a nagy számok jellemzik. A világ minden részéről érkező műalkotások kölcsönzési és szállítási díja, a speciális tárolást igénylő művekhez szabott kiállítótér kialakítási költségei, és az alkotások biztosításához szükséges összegek szponzorok bevonása nélkül, csupán állami forrásból, nem lennének fedezhetőek. A kiállítások rendezési költségei gyakran visszaütköznek a jegyárakban is, amelyet az egyszeri élmény ígéretével, a ritkaságba menő műtárgyak elérhetővé tételével próbál az intézmény kommunikációjában ellensúlyozni.

A kasszasiker kiállításokat megjelenésük óta heves szakmai viták övezték. Richard E. Spear, az Art Bulletin szerkesztője 1986 őszén megjelent cikkében[2] részletezi azokat az ellenérveket, amelyek szakmai oldalról az “intellektuális szempontból üres kasszasiker kiállításokkal”[3] szemben állíthatóak. Úgy véli, a kifinomult marketing technikára épülő kasszasiker kiállítások elterjedése a történelmileg és művészettörténetileg is releváns, valódi tartalmi megalapozásra épülő, azonban kisebb látogatószámot ígérő tárlatok háttérbe szorulását eredményezte. A nagy kiterjedésű, sok műtárgyat mozgató, látványos kiállítási megoldásokat alkalmazó tárlatok sok előkészítő munkát igényelnek, a múzeumok programjaiban pedig gyakran „az esti hírek történeteihez”[4] hasonlóan, gyors egymásutánban követik egymást a tárlatok. Így a kurátori stáb állandó nyomás alatt kénytelen dolgozni, és nem marad ideje arra sem, hogy az állandó gyűjtemény karbantartásához szükséges munkákat elvégezze. A harmadik ellenvetése Spearnek a jelentős esztétikai, történelmi és kereskedelmi értékkel bíró művek elhanyagolásásra vonatkozik, amelyek mindenfajta művészettörténeti narratívába helyezés nélkül kerülnek egyik intézmény kiállításáról a másikra. Ugyanakkor ha megfelelő kontextusba ágyazottan mutatnák be a műveket, akkor sem válnának Spear szerint élvezhetővé, mivel a termekben hömpölygő tömeg lehetetlenné teszi az elmélyült szemlélődést, megfosztva a befogadás élményét minden emberi dimenziójától. A szerkesztő bírálatában a kiállítások tartalma, a nézőre gyakorolt hatása, és a rendezéssel járó feladatok felől közelítette meg a kérdést, arra a következtetésre jutva, hogy a sikeres, szakmai szempontból azonban üres tárlatok hosszú távon több kárt okozhatnak, mint amennyi haszna a múzeumnak a bevételből származik. A megoldást véleménye szerint[5] az jelenthetné, ha a tárlatokat alapos kutatómunka előzné meg, felépítésük során pedig a kurátorok a különböző jelentésszintek egymásra helyezésével a szélesebb közönség számára is tartalmi értékkel bíró, ugyanakkor élvezhető narratíva kialakítására törekednének.

A kasszasiker kiállítások kritikája további pontokkal bővíthető, ha a kérdést a múzeum és a szponzorok közti kapcsolat felől vizsgáljuk meg. David Flaming az Icom 2004-es, „Intangible Heritage” címet viselő konferenciáján tartott előadásában[6] a kasszasiker kiállítások ellen felhozott vádak között a szponzori befolyás negatív hatásaira is kitér. A támogatók ugyanis csak olyan kiállításokhoz adják szívesen a nevüket és a pénzüket, amelyről feltételezhető, hogy valóban kasszasikerként működik majd. A népszerű tárlat kulcsát pedig elsősorban annak témája adja, amely komoly megkötést jelent a kurátorok számára. A támogatás megszerzése után a sikert valóra is kell váltani, az elvárások pedig nemcsak a szponzorok és a közönség felől fogalmazódnak meg, hanem a média részéről is. A médiavisszhang jelentősen befolyásolhatja egy múzeum megítélését mind a szakma, mind a közönség szempontjából, a negatív visszhang pedig könnyen csorbát ejthet hírnevén. Éppen ezért a múzeumban dolgozók állandó taposómalomban érezhetik magukat, a nagy nyomás alatt pedig gyakran képtelenek megfelelni a velük szemben támasztott egyre magasabb elvárásoknak. A szponzori források növekedése és a kiállításokból származó bevétel ugyanakkor az államot is arra sarkallhatja, hogy kurtítsa támogatását, amivel tovább erősíti a nyomást az intézményeken.

Flaming a negatívumokkal szemben a kasszasiker kiállítások előnyeit is felsorakoztatta. Elsőként a már említett népszerűségük áll, amely egyúttal új látogatókat is bevonz a múzeumba. Az újonnan érkezők egy része az állandó gyűjteményt is megtekinti, főként ha annak bizonyos darabjai a kiállításba is beépítésre kerülnek, és nagy eséllyel tér vissza a későbbi tárlatokra is. A tárlatok egyszeri élményt jelentenek, a felvonultatott, gyakran ritkaságszámba menő műkincsek és ismert műalkotások egyedi válogatása a soha vissza nem térő lehetőség megragadására ösztönzi a látogatót. A kiállítások pedig gyakran valóban a mind esztétikai, mind kereskedelmi értelemben vett legértékesebb műtárgyakat teszik elérhetővé. Részben ennek is köszönhető, hogy könnyen rájuk vetődik a sajtó figyelme, a pozitív médiavisszhang pedig a múzeum profilépítését is elősegítheti. A sikeres kiállítások  olyan bevételi forrást jelentenek a múzeumok számára, amelyet szabadon felhasználhatnak saját szolgáltatásaik minőségének javítására. A kurátori stáb pedig bár nagy nyomásnak van kitéve, ez a hasznukra is válhat, hiszen a kiállítások állandó szakmai felkészültséget követelnek tőlük, ugyanakkor lehetőséget adnak kreatív megoldások, új lehetőségek kialakítására is.

Flaming a kasszasiker kiállatásokat a múzeum demokratizálódás felé vezető útnak tekinti, amelyek széles társadalmi réteg számára teszik elérhetővé a kultúrafogyasztást. Ugyanakkor úgy véli, a folyamat sok esetben csak az elérhetőség látszatát kelti, mivel a magas belépőjegyekkel a társadalom bizonyos csoportjai eleve kizáratnak az intézményekből. Emiatt is történhet az, hogy egy ponton túl az intézmények már nem képesek új látogatókat bevonzani az arra tévedő turistákon kívül. További dilemmához vezet annak a kérdésnek feszegetése, hogy miért vonzhatnak nagyobb közönséget a kasszasiker kiállításon felvonultatott Cézanne vagy Monet művek, mint az alkotók azon munkái, amelyek a szomszédos intézmény állandó gyűjteményében pihennek, és a nézők áradatán sem kellene áttörje magát a látogatónak a megtekintésükhöz. Flaming az ellentmondás feloldása helyett azon aggodalmát fogalmazza meg, hogy a kasszasiker kiállítások sikere talán csak a vonzó külsőből ered, ez esetben pedig úgy tűnik, a stílus és a forma diadalt aratott a tartalom felett.

A dilemmát új szemszögből világíthatja meg Myrian Sepúlveda dos Santos 2001-es tanulmánya[7], amely a brazil múzeumok körében alkalmazott kasszasiker kiállítások jellemzőit és hatásait veszi vizsgálat alá. A brazil múzeumok többségét az állam hozta létre és tartja fent ma is azzal a céllal, hogy a brazil nemzeti értékeket őrző és prezentáló intézményként működjenek. A múzeumok válságáig egyik intézmény sem törekedett arra, hogy jelentősen növelje a látogatók számát, vagy felmérje a közönség igényeit, mivel az állami források minden üzemeltetési költséget fedeztek. A válságot követően azonban a támogatások alacsonynak bizonyultak, az épületek is pusztulásnak indultak, ezért az intézményeknek fel kellet ismerniük, hogy szponzorok bevonása nélkül és a látogatók bevonzása híján képtelenek fenntartani magukat. Brazíliában a kultúrafogyasztás elsődleges helyszínei a karneválok voltak, a lakosság ritkán látogatta a múzeumokat. Ennek ellenére a kasszasiker kiállítások nagy népszerűségnek örvendtek, amely több tényező összjátékának köszönhető. Az állami támogatáshoz képest jelentős változást hozott a magánvállalkozók szponzorálása, amely a kiállítások minőségi javításának lehetővé tételén túl a múzeumokat a látogatószám növelésében is érdekeltté tette. A tárlatok széles körű médiamegjelenést kaptak, a készítők pedig ügyeltek arra, hogy a nézők számára világos és egyértelmű legyen, mit is láthatnak majd a tárlatokon. A közönség figyelmének megnyerésére új technológiai megoldásokat is alkalmaztak, törekedve arra, hogy a befogadás interaktív módon történhessen. Mivel a korábbi tárlatok kialakítása során a kurátorok elsősorban az állami elvárásoknak igyekeztek megfelelni, és a közönség igénye helyett a szakmai követelményekhez igazodtak, így a kasszasiker kiállítások érthető, leegyszerűsített narratívája, könnyen adaptálható üzenete üdítően hatott a brazil látogatókra.

A szerző, Flaminghez hasonlóan, a kasszasiker kiállítások megjelenését a múzeumok a demokratizálódás irányába tett első lépésének tartja. A tartalom háttérbe szorulása a közönség ignorálásához képest marginális problémának tűnik számára. A porosodó tárlókkal szemben a technológiai újítások, a látványos kiállítási display pedig még akkor is hatalmas előrelépést jelent, ha a mögötte álló tartalom nem rejt magában valódi mélységeket.

Szerző: Lendeczki Kinga, ELTE, BTK, Média Mester szak, II. évfolyam, lkinga.89[kukac]gmail.com

Felhasznált irodalom:

 Art History and the "Blockbuster" Exhibition. The Art Bulletin. Vol 68. No. 3(Sept. 1986) 358-359.o.

 DOSSI, Piroschka: HYPE! Művészet és pénz. Corvina. 2008.

 FLAMING, David: Blockbuster Exhibitions – Why? ICOM, Seoul, 2004. okt. 6. URL: http://www.intercom.museum/conferences/2004/fleming2.html (letöltés dátuma: 2013.06.03.)

 FREEDBERG, S. J., Gervase Jackson-Stops, Richard E. Spear: On “Art History and the ‘Blockbuster’ Exhibition”. The Art Bulletin. Vol 69. No. 2 (1987. június) 295-298.o.

 MTI : Kasszasiker a Szépművészetiben. Morex.hu. 2010.02.16. URL: http://www.morex.hu/cikkek.php?cikk=20100216-kasszasiker-a-szepmuveszetiben (letöltés: 2013.06.03.)

 SANTOS, Myrian Sepúlveda dos: he New Dynamic of Blockbuster Exhibitions: The Case of Brazilian Museums. Bulletin of Latin American Research. Vol. 20. No. 1 (2001. január), 29-45.o.

Nagyot fordult a világ az egyszeri nyelvtanulóval, aki a 90-es évek derekán még évi 3 vizsgaalkalom, országrészenként egy-egy vizsgahely, de tulajdonképpen még mindig csak Rigó utcai és Rigó utcai nyelvvizsga közül választhatott volna a sokat tagadott, de emellett kétségkívül jelenlévő Itk-monopólium korában. Ma már a két legelterjedtebb nyugati nyelvből az angolt tanulók akár 10 hazai vizsgaközpont 34 általános nyelvi, középfokú (s mégis legmagasabb presztízsű) vizsgamárkájából választhatnak, s tehetik le voksukat a nekik tetsző szolgáltatástermék mellett.

Mondd, te mit (s miért így) választanál?

 Hogy mi alapján döntenek ezen a szolgáltatóiparág minden tipikus jellegzetességét magán hordozó oligopol piacon? A bőség zavarával küzdhet(né)nek (de nem küzdenek), hiszen adott összesen évi 54 írásbeli vizsgaalkalom (központonként 5 évente), vagy ha úgy tetszik, adott ezekkel összefüggően 54 szóbeli vizsgaidőszak, ha szóbeli megmérettetésen (is) kíván részt venni a vizsgázó – azaz kis túlzással hetente tesztelhetné tudását. A nyelvtanuló választásait az időtényező kevéssé befolyásolja, s bár ma még nyilván nem sétálhat be az utcáról nyelvvizsgázni senki (erről a keresletet időben és akár terméktől termékig tapasztaltan irányító technikák gondoskodnak), de személyes ügyintézés nélkül, számítógépe elé ülve bárki jelentkezhet a hazai 434  telephely bármelyikére vizsgázni, és kis szerencsével (e cikk írásakor) akár egy hónapon belül is számot adhat nyelvi kompetenciájáról.  Bár pénztárcáját változó mértékben terhelik a különböző vizsgamárkák, legolcsóbban akár 9.000 Ft-ért is tehet részvizsgát bárki, de 45.000 Ft-ért is juthat akkreditált komplex vizsgához, mégis úgy tűnik, a 30.000 Ft-os lélektani határ betartása a népszerű komplex típusnál szinte kötelező érvényűnek tűnik a vizsgapiacon.

Generikus jellemzőit tekintve, a komplex termékek köre ugyanazt nyújtja, elismert bizonyítékot a középfokú nyelvtudásról, mely aztán utat nyit a felsőoktatásbeli felvételhez, a diplomához, a jó munkához, a nyelvvizsgapótlékhoz, a társadalmi elismertséghez. Mindez azonban csak látszólag teszi egymással teljesen szabadon felcserélhetővé, és ezáltal teljesen szabadon választhatóvá a termékeket, a valóság az, hogy szolgáltatópiaci termékekhez illően  a termékek annyira differenciáltak, hogy objektív szempontok szerint alig-alig összehasonlíthatók, egymáshoz mérhetők. A nyelvtudás bizonyításának módszerei vizsgaközpontról vizsgaközpontra teljesen eltérhetnek egymástól, s ezen módszerek megítélése, kedvező volta pedig annyira szubjektív, egyén-, személyiség-, ízlésfüggő, hogy mindez a vizsgarendszert is teljesen különlegessé teszi más, pl. jogosítvány megszerzését megelőző vizsgákhoz képest.

 Bár következetesen megjelennek évről évre objektívnek ható vizsga-összehasonlítási kísérletek, valójában feltételezhető, hogy a leendő vizsgázó nem rendelkezik az összes termékről átfogó információval, sőt maga a kínálat mélysége, szélessége sem ismert előtte, lévén laikus, s nem vizsgáztató vagy nyelvtanár.

 Ezen átláthatatlanság ellenére a nyelvtanuló választ, s döntést hoz. 2012-ben nyelvtanulók több tízezres tömege hozta meg döntését, s tették mindezt annak ellenére, hogy ezen a virágzó, gazdaságilag sikeres vizsgáztatási ágazatban látszólag mennyire „eszköztelenül” működik marketingkommunikációs szempontból több piaci résztvevő is.

 A látszólagosan visszafogott kommunikáció mögött persze az is tetten érhető, hogy nincs arra szükség, hogy „Mohamed menjen a hegyhez”. Az az oktatáspolitikai, szociológiai kényszer, ami két törvény által a felsőoktatásba be-vagy éppen abból oklevéllel kilépni szándékozókra nehezedik, gyakorlatilag biztosítja, azt hogy „a hegy menjen Mohamedhez”, mert a közép-majd felsőoktatási expanzió nyomán megnövekedett tömegeknek egy része előbb-utóbb óhatatlanul nyelvvizsgázni kényszerül.

Jelenleg egyetlen hazai nyelvvizsgaközpont sem folytat kifejezetten tizenévesekre, vagy akár diplomázni kívánó hallgatókra vagy esetleg exhallgatókra irányuló marketingtevékenységet – holott vizsgázóik zömét feltételezhetően ők teszik ki a korfákról ítélve –, sőt kevéssé mondható el, hogy üzeneteiket egyáltalán differenciálnák célcsoportok alapján. Mindez – különösen utóbbi két csoport anyagi hátterét, preferenciarendszerét, motiváltságát, kényszerhelyzetét tekintve – részben ésszerűtlen, s részben érthetetlen is. E két célcsoport megszólíthatóságának (a kommunikáció mikéntjének) vizsgálata, igényeik, elvárásaik részletes megismerése utat nyithat egy célzottabb szolgáltatói ajánlat megfogalmazásához, s nem utolsósorban válaszokat is adhat a magyar társadalom érzékeny pontjának tartott – s a puhadiplomás exhallgatók okán sokszor felszított – nyelvtudáshiány-problémakör ügyében.

Kutatás

A két fókuszcsoportban 2012 novemberében és decemberében lefolytatott kvalitatív módszertant alkalmazó kutatás a vizsgaközponti marketingkommunikáció eszközeire és a kommunikációs üzenet tartalmára irányult, olyan könnyen elérhető alanyokon tesztelve az előfeltevéseket, akik vagy a diplomázni kívánó másod-harmad—éves fiatalok vagy a záróvizsgázott exhallgatók közül kerültek ki.

A nyelvvizsgaközpontok jellegzetesen alkalmazott marketingkommunikációs eszközeit vizsgálva kiderült, hogy a visszafogott kommunikáció nem túlzás, bár szolgáltatásról van szó, számos eszközzel, csatornával nem élnek, nem élhetnek a hazai központok, ilyenek az eladásösztönzés tipikus módszerei – a kupon, az akciózás; nincs árleszállítás, nincs minta, nincs garancia, s igen ritka a reklámok vagy hirdetések vagy online marketing jelenléte, amelyekben vizsgaközpontokkal találkozhatnánk. Természetesen az egyszerre PR, értékesítési és tájékoztatási funkciót ellátó honlapok nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az információnyújtás, tehát ennek hiányát egy vizsgáztató intézmény sem engedheti meg magának.

 Ez a viszonylag kevés eszköz a szolgáltatószektorban olyannyira jelentős ajánlás szerepét értékeli fel, és mindezt alátámasztották a fókuszcsoport eredményei is, márkaismertséget elsődlegesen szájreklám által szereztek a főiskolások, változó mértékben baráti vagy tanári szájpropaganda által. A kutatás eredménye talán nem is olyan meglepő annak tükrében, hogy mennyire kevés is a lehetőség a személyes kipróbálásra vizsgázás esetén, így a vizsgát már kipróbált kortársak véleménye válik  a saját megtapasztalt élmény helyett mérvadóvá, a másik lehetséges magyarázat a magas anyagi, pszichológiai kockázat, amiért egy informális forrás döntőbb, mint a hivatalos kommunikáció.

 A nyelvtanárok véleményvezér szerepe tagadhatatlan jelentőségű, mindegyik mintában megjelent, s különösen nagy szerepet kap majd a nyelviskolai csoportban tanulók döntéseikor, ritka azonban a kifejezetten rájuk irányuló, őket közvetetten célcsoportként kezelő marketingkommunikáció. A tanári vélemény felértékelődése, befolyásoló ereje jelentősen leszűkíti a vizsgázók választási lehetőségeit, hiszen igazolást nyert, hogy gyakran egy nyelviskolai csoport összes tagja választ együtt vizsgát, a tanár által nyíltan vagy rejtetten sugalmazottat, gyakran a nyelviskola stratégiai partnerévé vált nyelvvizsgaközpont egy  vizsgamárkáját. Feltételezhetően az együvé tartozás biztonságérzete helyezi ilyenkor monopólium-helyzetbe az adott vizsgaközpontot, s érdekességképpen,  bár a minta nem volt reprezentatív – inkább az exhallgatók részesítették előnyben a nyelviskolai csoportokat, iskolaválasztásukkal (gyakran öntudatlanul) egyben nyelvvizsgát is választva. Míg a nyelviskolák egyben akkreditált vizsga(telep)helyek is, könnyen elképzelhető, hogy a nyelviskola diákja nem egy központ telephelyeként gondol iskolájára, hanem úgymond a nyelviskola házi, de egyben országosan elismert nyelvvizsgájaként gondol egy vizsgára. A két intézmény sikeresen összemosott kommunikációja, amelyre nem egy esetben utal egy-egy hallgató vagy amelynek árulkodó jeleit magán viseli egy szórólap, mindkét piaci szereplőt nagy előnyhöz juttatja, s vizsgaközponti szempontból kitágítja a kommunikációs lehetőségeket. Másképpen nem ígérhetne nyelvvizsga-garanciát, de nyelviskolai partnerén keresztül ez a vonzó szlogen már megjelenhet.

Kutatás eredménye

A kutatás eredményeképpen a kommunikációs eszközök, amelyek a főiskolai hallgatók látókörében egyáltalán szerepeltek: a honlap, a brosúra / szórólap, a szájreklám és a nyelviskolán keresztül történő kommunikáció mind további fejlesztési lehetőségeket rejtenek magukban, ahogy azok az igények, prioritások is, amelyeket a hallgatók a választásaikkor kiemeltek.

 Az árról megfogalmazott vélemények fontos üzenetet hordozhatnak a vizsgaközpontok számára, az árérzékenység csökkenése az exhallgatók csoportjában világosan tetten érhető, bár egyébként sem volt elsődleges szempont a vizsgaválasztáskor a vizsga ára. Ez a kutatási eredmény nem meglepő a nyelvvizsga által nyerhető előnyöket tekintve az idő kényszerítő hatását jobban érzékelő csoportnál. Bár feltételezhető lenne, hogy mivel az időtényezőt jobban figyelembe veszik ezek a fiatalok, rövid idő alatt abszolválható vizsgát keresnek. Ez a prepozíció azonban nem nyert igazolást, hiszen laikusok lévén egyáltalán nem volt a megkérdezetteknek elképzelésük a nyelvi szintjükhöz mért felkészülési időről, a vizsgához vezető útról, annak hosszáról.

Ugyanígy az egyik fontos szempontként aposztrofált elismertség értelmezése is ellentmondásos eredményeket hozott – egyrészt, az elismertség nem maradt külön érdem, hanem a vizsgák generikus alapjellemzőinek egyike lett, afféle magától értetődő tulajdonság, másrészt nagyon is eltérő volt, ki mit értett elismerten, (hír)nevesen.

Minden szempont előtt elsősorban a vizsga könnyű volta vonzotta a leginkább a vizsgázókat – saját elmondásuk szerint. Bár nem meglepő, de ironikus az eredmény, hiszen bár ezzel a kimondott, kimondatlan elvárással a legtöbb központ is tisztában van, mégsem tolják előtérbe a vizsga könnyű voltát a szolgáltatói ajánlat megfogalmazásakor. Ennek oka az a standardizált szolgáltatásminőség-teljesítés, amit a NYAT vár el a központoktól: minden nyílt utalás arra, hogy egyes vizsgák könnyebbek (azaz szubjektívebbek, nem mindig ugyanolyanok), akár akkreditációvesztést is eredményezhet. A könnyű vizsga ígérete azonban tetten érhető így is számtalan formában: rugalmas szolgáltatásfolyamat, a vizsgázóbarát jelző, a könnyítést hordozó (s egyben könnyen lemásolható), ideig-óráig élő újdonságok: a páros vizsgázás, a nyelvtan száműzése vagy újabban a szótárengedélyezés, vagy a vizsgázó oktatása mind légyfogók a vizsgázók számára.

Szerző: Kovács Tünde, kovacstunde12[kukac]gmail.com, III. évfolyam, Edutus Főiskola, szakdolgozat kivonat

A szabadalmakat eredetileg azt a célt szolgálják, hogy a feltalálók jogi védelmet kapjanak, ne lehessen a szellemi terméküket csak úgy lemásolni. Ez különösen fontos olyan területeken, ahol egy új terméknek az előállítása aránylag olcsó, de a kifejlesztése drága - ilyen például a gyógyszeripar, ahol egy-egy új szer mögött akár évtizedes kutatás-fejlesztés, tesztelés és klinikai próbák állnak, mire sorozatgyártani lehet. Egy új termékből általában az első példány előállítása kerül évekbe és milliárdokba, a másodiktól pedig az összes többi fillérekbe. A szabadalmi védelem elvileg azért van, hogy senki ne tudja ezt a folyamatot a második darabbal kezdeni, tönkretéve azt, aki az első lépésbe beleölte azt a rengeteg energiát. A gyakorlat azonban egészen mást mutat, különösen Amerikában, ami technológiai téren egyszerre a legnagyobb cégek otthona, és az egyik legfontosabb piac, így ami ott történik, az az egész világon érezteti a hatását.

A mobilkommunikációs szférában az Apple és a Google 2,5 milliárdos perétől hemzseg a sajtó. Az android rendszer tulajdonosa és fejlesztője több okostelefon gyártóval is kapcsolatban áll, így a 2011-es évet jellemző peres háló leginkább egy nagyváros metróhálózatához hasonlított. Az android operációs rendszer ellen még Steve Jobs, az Apple tavalyelőtt elhunyt vezérigazgatója indított „termonukleáris háborút”.

Eközben a Google 1022 db oltalom alatt álló találmányt vett az IBM-től többek között Java scripting, vezeték nélküli technológia, áramkörtervezés, asztali és szerverhardver, valamint webes keresés szabadalom is a Google birtokába került. A cégnek jelenleg mintegy 20 ezer szabadalma van az USPTO adatai szerint. Mindez azért szükséges, hogy megerősítse és megvédje az Androidot.

Az Apple világszerte több szabadalombitorlással vádolja a Google-t és az androidos okostelefon gyártókat, mint pl. a Samsung, és a HTC. Az androidok elleni csatában természetesen a Nokia is felfegyverkezett. A Google alulmaradt az első fordulóban és a Nortel-szabadalmakból nem kapott részt (úgy, mint az Apple és a Microsoft és más riválisok), a legemlékezetesebb mégis az volt, amikor az Apple sorozatos nyeréseinek köszönhetően több Európai országból és az USA-ból is kitiltották a Samsung készülékeket. Válaszként a Google 12,5 milliárd dollárért megvásárolta a Motorola mobil eszközöket gyártó részlegét és a velük járó 17 ezer szabadalmat.

Tény, hogy mindenki számára unalmas és fárasztó a hosszas pereskedés. A jogászok kivételével mindenkire nézve csak káros és értelmetlen. Mégis mindenki próbált helyezkedni, amikor napvilágot látott a Kodak nezéz helyzete, aki úgy próbálja megvédeni magát a csődtől, hogy kiárusít a mintegy 1100 képalkotási szabadalmából.

A Kodak hír hallatára természetesen mindkét nagyhatalom érdeklődése felélénkült, mégis közös erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megszerezzenek 1000 db Kodak szabadalmat. A Blomberg hírügynökség értesülései arról szóltak, hogy egy harmadik fél túllicitálja a két tech óriást, így inkább egymás oldalán szállnak harcba a szabadalmi jogokért. Az Eastman Kodak januárban kért csődvédelmet, és azért kénytelen eladni a szabadalmait, mert óriási tartozása van a Citigroup felé (950.000.000 dollár). A cég úgy véli, hogy a 2013-as évben megoldódnak a problémái, viszont ennek érdekében meg kell válnia szabadalmi portfóliójának egy részétől.

A megvalósításban látszólag hármas szinergia rejtőzik – ha lehet ilyet mondani –, mert a mintegy 500 millió dolláros akcióval az Apple és a Google 1000 képekkel és képalkotással kapcsolatos szabadalmat szerezhetnek meg. Az iOS és Android operációs rendszereket futtató eszközök miatt folyamatosan direkt vagy indirekt jogi háborúban álló két óriás számára ez amolyan biztonsági tűzszünetnek felel meg. A képalkotási szabadalmakat mindkettő jól tudná kamatoztatni az okostelefonok, tabletek és egyéb eszközök esetében, akár a másik ellen is, ám így, hogy közösen pályáznak, egyikük sem veszthet az üzleten. Valamint a Kodaknak is jól jön a pénz, bár a hírek szerint nem fog visszatérni a fogyasztói piacra.

Első hallásra mindenképpen furcsa lehet, hogy az Apple és a Google képes összefogni egymással, ilyen jellegű csapatmunkára korábban is volt már példa. Tavaly például a csődöt jelentett Nortel Networks több mint 6000 szabadalmának megszerzéséért egy olyan csoport jött létre, melyben többek közt az Apple, a Microsoft és a RIM is képviseltette magát. Ez a csoportosulás 4,5 milliárd dollárt fizetett a több ezer szabadalomért. Egyes szakértők szerint az Apple és a Google pontosan ebből a Nortel példából merítette az ötletet, hogy közösen csapjanak le a Kodak szabadalmaira.

Szabadalmi perek, közös munka ide vagy oda tény, hogy az Apple és a Google is stabil piacot tudhat magáénak. Folyamatosan reagálnak a piaci igényekre, megújulnak, fejlődnek, miközben megőrzik eredeti arcukat.

Remélhetőleg valami egészen egyedit alkotnak majd a Kodak szabadalmaknak köszönhetően.

Szerző: Kaposi Mária, mariakaposi[kukac]gmail.com, Edutus Főiskola, I. évfolyam, Mesterszak

1. http://www.technet.hu/hir/20121208/a_google_es_az_apple_osszefog/
2. http://cimkezes.origo.hu/cimkek/szabadalmi-per/index.html?tag=szabadalmi+per
3. http://www.hwsw.hu/hirek/47132/google-android-szabadalom-per-oracle-ibm-htc-samsung-motorola.html
4. http://appleblog.blog.hu/2012/10/09/mikor_lett_az_apple_a_szabadalmak_megszallottja
5. http://hvg.hu/cimke/szabadalom
6. http://www.hwsw.hu/hirek/46913/szabadalom-google-android-apple-nokia-okostelefefon-piac-jog.html
7. http://index.hu/tech/2012/03/06/az_idei_ev_a_szabadalmi_haboruke_lesz/
8. http://www.mobilport.hu/hirek/20120831/google-apple_megbeszelesek_a_szabadalmi_haboru_ellen/
9. http://hvg.hu/Tudomany/20110821_szabadalmi_haboruk_google_motorola
10. http://techcorner.hu/computerworld/szabadalomharc-tokioi-nem-titkos-apple-google-targyalas.html
11. http://richpoi.com/cikkek/infotech/kiegyezhet-az-apple-es-a-google.html
12. http://www.technet.hu/megapixel/20121211/hihetetlen_de_igaz_osszefog_egymassal_az_apple_es_a_google/
13. http://beszeljukmac.com/index.php/weblog/comments/kez_a_kezben_licital_az_apple_es_a_google/
14. http://www.bitport.hu/trendek/a-ket-osellenseg-koezoesen-venne-meg-a-kodak-szabadalmait

Az internet fejlődéstörténetének[i] elemzői a platform felhasználói szokásait,

 illetve annak gazdasági működését kutatva, az elmúlt évek során jelentős változásokat tapasztaltak.

Először is megfigyeltek egy úgynevezett decentralizálódást, amely egyfajta magatartásbeli változásban mutatkozik: a felhasználók egyre inkább kezdenek leszokni arról, hogy a weben csupán hivatalos, központilag előállított információkat fogyasszanak (ahogy a mainstream médiában ezt általában teszik), ehelyett böngészve, keresve erednek a számukra szükséges információ nyomába. (Ez leginkább az információs túlterheltséggel magyarázható.)

Ezzel párhuzamosan, mintegy ok-okozati összefüggésként komoly jelentőségre tettek szert a felhasználók által létrehozott tartalmak (pl.: tematikus blogok, közösségi média rajongói oldalak stb).

A felhasználói viselkedésváltozással egyidőben az utóbbi években megkezdődött az internet sávszélesség-bővülése[ii] és a felület fejlődésének köszönhetően az audiovizuális tartalmak webes terjedése (Youtube, Megaupload stb). A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a mostani éveket ezeknek a multimédiás [iii]tartalmaknak a felfutása jellemzi. A mozgókép- és hanganyagok a leginkább keresett és a legkönnyebben becsatornázható tartalmaknak számítanak az internet világában.

A letöltés nélküli internetes lejátszás (az ún. streaming) jó dolog, de még jobb akkor, ha a megtekinteni kívánt videó zavartalanul áramlik és a minőségére sem lehet panasz. A gyengébb internetkapcsolattal rendelkezőknek be kell érnie alacsony (esetenként pixeles vagy elmosódó) képminőséggel, kisebb lejátszó-ablakkal és az idegesítő akadozó lejátszással, de szerencsére ma már a világ egyre több pontján elérhető a szélessáv. A szélessávú internetkapcsolat kiváló minőségű (több száz kbit/s sebességre képes), teljes képernyőmérettel is probléma nélkül megtekinthető (akkor sem széteső), zavartalan lejátszást biztosít.

A világ legnépszerűbb keresője sem hagyhatta figyelmen kívül a multimédia ezen területét: a video.google.com oldalain a felhasználók elhelyezhetik kedvenc videófilmjeiket vagy kereshetnek más felhasználók által megosztott filmek között. Emellett arra is van lehetőségünk, hogy ha például moziba szeretnénk menni, akkor a film megnézése előtt megtekinthetjük a filmek interneten fellelhető előzeteseit is. Egyszerűen csak felkeresünk egy internetes műsoroldalt, vagy a film hivatalos honlapját, és már miénk is a mozihangulat. Ehhez hasonlóan lehetőségünk van arra is, hogy megnézzük kedvenc együttesünk videóklipjét, aminek köszönhetően megismerhetjük a szóban forgó anyagot, mielőtt még azt megvásárolnánk. Ezen túlmenően leülhetünk megnézni a híreket valamelyik online televízión[iv], még ha éppen nincs is a közelünkben működő tévékészülék. (Az Y és Z generáció, a mai kor gyermekei szinte már egyáltalán nem használnak hagyományos tévékészüléket.) De lehetőségünk van arra is, hogy újra visszanézzük elmulasztott, vagy kedvenc tévéműsorunkainkat - legalábbis amennyiben az adott tévécsatorna (vagy egy jótékony user) digitálisan hozzáférhetővé teszi azt a weben. Egyszerűen csak ráklikkelünk a kívánt tartalomra és már nézhetjük is. Sőt, a megnézett tartalmakat akár el is menthetjük a számítógépre, később pedig internetkapcsolat nélkül is újra és újra megnézhetjük, levetíthetjük magunk vagy barátaink örömére.

Azonban nem csak a tartalom fogyasztójaként, hanem annak előállítójaként is rendkívül kiszélesedtek a lehetőségeink: a technológiai fejlődést a huszonegyedik század elején tömegigényként jelentkezik önkifejezési vágy katalizálta. Az információs technológia, illetve az internet  egyik csúcsteljesítményeként tartják számon, hogy ma már bárki saját médiafrekvenciát építhet ki a segítségével.

Ezt a teljesítményt az ún. „streaming[v]” szolgáltatás teszi lehetővé.

A streaming technológia

A streaming [vi]technológia segítségével földrajzi helyzettől függetlenül, a világ bármely pontjára közvetíthetünk multimédiás tartalmakat, hang- és videó fájlokat széles közönségnek, akár élőben is. Ezt az adást a többi frekvenciával ellentétben bármekkora közönség, bárhol a világon meghallgathatja és megtekintheti. Egyetlen webkamera, mikrofon vagy laptop segítségével stúdióvá alakíthatjuk munkahelyünket, lakásunkat.

A különböző internetes kutatások azt prognosztizálják, hogy az elkövetkező éveket a multimédiás, és azon belül is leginkább a videó tartalmak felfutása fogja jellemezni.

A streaming technológia[vii] lényege, hogy az információkat interneten keresztül, általában tömörített formában, azonnali adatfolyamként közvetíti. A streaming olyan különálló csomagokban érkező adatok folyamatosra kódolt alakzata, amely lehetővé teszik az interneten a hangzó és mozgóképes tartalmak valós idejű lejátszását. Az adatokat áramoltató, azokat folyamban továbbító streaming megoldás eredményeként nem kell megvárni, amíg az adatállomány teljes egészében letöltődik, így az audio- vagy videófájl már az adatátvitel alatt hallgatható, illetve nézhető. A felhasználók számára a streaming előnye, hogy nem kell hosszú letöltési időkkel és akadozással számolni (megfelelő sávszél megléte esetén), ugyanakkor a tartalmak nem kerülnek a birtokunkba. Vagyis például egy streaming zenehallgatás esetén ez azt jelenti, hogy a zeneszámokat csak aktív internetkapcsolat mellett hallgathatjuk.  Streaming technológia hiányában, használat előtt a teljes adathalmazt egyetlen nagy csomagban kellene letöltenünk számítógépünkre, ami az időpazarlás mellett a számítógép erőforrásait sem kíméli . A technológia sok esetben azonban kevésbé célozza a videotartalom teljes hűségű visszaállítását, inkább elsősorban az azonnaliságra összpontosít.

A streaming segítségével többféle „hangszeren”, és ezernyi műfajban alkothatunk[viii]: internetes rádiót indíthatunk, élő hangközvetítéseket adhatunk, mozgóképet sugározhatunk akár extrém környezetből is[ix], vagy esetleg zártkörű videókonferenciát tarthatunk barátainknak, ügyfeleinknek. A streaming technológiával egyszerűen és az eddigi lehetőségeinkhez képest sokkal változatosabb környezetből közvetíthetünk audiovizuális tartalmakat[x]. Vitorlás versenyek, extrém sportesemények köszönhették felfutásukat ennek a médiaeszköznek.

Ez a technológia azonban nem csak a szórakoztatásban és a médiaiparban, hanem céges környezetben, vállalati kommunikációban, illetve a marketingkommunikációban[xi] is kulcsfontosságú szerepet kaphatnak.

A távoli munkaállomásokat összekötő, belső kommunikációs rendszerek egyik legkézenfekvőbb eleme lehet a képet és hangot közvetítő multimédiás csatorna. A munkatársak az ország, de akár az egész világ legtávolabbi pontjain is olyan magától értetődően kommunikálhatnak egymással, mintha egy légtérben lennének. Az üzleti kommunikáció területén konferenciabeszélgetések, előadások, tréningek lebonyolítására ad exkluzív és hatékony lehetőséget a streaming média. Az élőképes megjelenítés emellett számos más, kreativitásra építő kommunikációs projektben is felhasználható, ahol segítségével élőben, hiteles és megnyerő módon mutathatjuk be ügyfeleinknek koncepciónkat, vagy szolgáltatásainkat.

Streaming piaci körkép

Felismerve a technológiai fejlődés[xii] irányát, 2005-2007 körül jelentek meg az első komolyabb piaci szereplők.

Relatíve költséges iparágról van szó: a szerverek, a sávszélesség biztosítása, a kvalifikált emberi erőforrás, illetve a marketing és egyéb működési költségek mind komoly belépési küszöböt jelentenek a cégeknek, akik ezen a terepen szeretnének versenyezni. (Nem könnyű dolog nagy méretekben szolgáltatni, főleg nem jól szolgáltatni.) Ezért a streaming kialakulásának korai időszakában az első szolgáltatók idővel fokozatosan tematikus szolgáltatóvá avanzsáltak, egy szűk piaci szegmenst megcélozva. A szegmentációra, réspiacra fókuszálásra nem ügyelő korai pionírok szinte kivétel nélkül megszüntek.

Megjelent azonban néhány szolgáltató, akik bár relatíve kis tőkével és tudatosabb rétegcélzás nélkül fogtak bele a streamingbe, de mégis megtalálták a növekedés módját.[xiii] Ezeknek a vállalkozásoknak sikerült kialakítaniuk egy hatékony disztribúciós rendszert, a streameket igyekeztek minél többfajta kommunikációs eszközön (pc, tv, videokamera stb), illetve minél többféle médiumon, tartalomszolgáltatón keresztül eljuttatni a célközönséghez, ráadásul kifejlesztettek egy olyan megoldást, ami sorsdöntőnek bizonyult a vállalat következő életciklusában: megvalósították az erőforrások rugalmas bővíthetőségének know-howját, aminek köszönhetően az aktuális igényekhez, terheléshez lettek képesek igazítani a kiszolgálási procedúrát. Ez tette lehetővé, hogy elérjék azt a rendkívül fejlett szolgáltatási színvonalat, amivel különösebb fennakadás nélkül képesek kiszolgálni akár több százmillió felhasználót is egyszerre, világszerte. Amit más szereplők erőből, hatalmas beruházások árán sem voltak képesek tökéletesen utánozni, azt ők elérték leleményességgel és fortéllyal.

Így emelkedett a streaming piac legjelentősebb szolgáltatói közé a mára piacvezető[xiv]– magyar-amerikai vegyesvállalat– Ustream[xv], illetve egyik legnagyobb riválisa a Livestream.[xvi] A piac másik nagyon komoly szereplője a viszonylag új belépőnek számító Google, aki a Youtube szolgáltatásait bővítette élő streamek szolgáltatásával (a keresőóriás jelenleg rendkívüli pénzeket mozgat annak érdekében, hogy a szolgáltatás színvonalában és megbízhatóságában felzárkózzon a piacvezető Ustreamhez). Számottevő tematikus szereplő a Twitch-et említhetjük, amely elsősorban a gamer közönséget célozza, illetve a főleg Japánra fókuszáló Niconico-t[xvii].

A Niconico azért is figyelmet érdemel, mert a streamingben napjainkban Ázsia a legígéretesebb és leggyorsabb növekedést felmutató piac. Ennek köszönhető, hogy az iparági szereplők ma jelentős erőforrásokat csoportosítanak át a távol-keleti régió megnyerésére, egyes szereplők pedig saját fejlesztőbázist is létrehoztak ebben a régióban (pl.Ustream). Ha a főbb trendeket vizsgáljuk, Ázsia mellett Dél-Amerika tartalomfogyasztási mutatói is elgondolkodtatóak lehetnek: a sportesemények hagyományosan a stream szolgáltatók egyik legnézettebb tartalmának számítanak, a latin-amerikai országokban pedig különösen jelentős szegmens a sportrajongóké. Így aztán a piacvezető szereplők ennek a régiónak a megnyerésére is jelentős erőket fordítanak. (Különösen annak tükrében, hogy a tartalomfogyasztáshoz és a broadcastoláshoz is egyre jobbak a feltételek világszerte.)

A fejlődő országok mellett természetesen a fejlett nyugati országok számítanak jelentős felvevőpiacnak, ebben a régióban a sport mellett egyéb komoly médiaszereplők is feltűnnek: a zeneipar, az informatika (konferenciák, bejelentések), a média (tévék, radiók), a karitatív szervezetek, alapítványok (pl. természetvédelmi területek, vadrezervátumok kamerái), az egyházak, a közösségek, a sztárok, a magánszemélyek, a politikai csoportosulások sok esetben többmilliós nézettséggel büszkélkedhetnek. A streaming iparági szereplői igyekeznek partnerkapcsolatokat kiépíteni a tartalomtulajdonosokkal, a videoeszközök és kamerák gyártóival, illetve a helyszíni közvetítésekkel foglalkozó cégekkel, hiszen sokrétű üzleti potenciál rejlik ezekben a kapcsolatokban, például keresztmarketing lehetőségek. A piacvezető szolgáltatók különféle upsell lehetőségek kiaknázására is nagy energiákat fordítanak. Ilyen komolyabb broadcasterek számára kialakított feláras szolgáltatás a reklámmentesség, az önálló oldal design, a kiemelt megjelenés a főoldalon, a brandinget támogató egyéb extrák, a limitációk megszüntetése, a privát banner (a broadcaster saját reklámot helyezhet el oldalán, de akár szolgáltató reklámbevételeiből is részesedhet), a privát közvetítés (díjfizetés ellenében biztosított hozzáférés, a műsorszóró belépőt szed a streamért, egyszeri vagy havidíjat, ami után jutalékot fizet a szolgáltatónak), a stream saját honlapon, blogon, közösségi oldalon való beágyazásának lehetősége, a szükséges technikai eszközök értékesítése vagy említhetnénk akár a közvetítés szolgáltató által szervezett helyszíni lebonyolítását is, amikor is egy profi stáb kiszáll a helyszínre és minden igényt kielégítő közvetítést biztosít. Ez persze erősen függ attól is, hogy mire specializálódott az adott stream szolgáltató (e-sportok, hardcore gamer contentek, távoktatás, felnőtt tartalmak stb). A bevétel komoly hányadát jelentik az említett prémium szolgáltatások, persze lehetőség van az ingyenes streamingre is (reklámcsíkok és különféle limitációk ellenében). Az üzleti variánsok tehát számtalanok, a közvetített tartalomnak pedig csak a képzelet szabhat határt (a vonatkozó joggyakorlatot leszámítva).

A streaming bárkinek ideális eszköz lehet, aki mutatna valamit a világnak vagy kíváncsi az aktualitásokra, mi történik éppen a nagyvilágban.

Szerző: Bálint Viktor, Edutus Főiskola, III. évfolyam
facebook.com/victor.balint
victorvalentine.blog.hu
victor.balint[kukac]gmail.com

---

[i] http://diakvallalkozas.ktk.nyme.hu/INFOMAN/intro.html#4.4.4 Az Internet

[ii] http://www.bitport.hu/trendek/globalisan-tovabb-javul-a-szelessav-es-nalunk

[iii] http://diakvallalkozas.ktk.nyme.hu/INFOMAN/intro.html#5.7 Multimédia

[iv] http://www.nhit-it3.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=6475%3Ait3-2-2-1-u&catid=58%3Aaz-ip-alapu-televiziozas&Itemid=913&lang=hu

[v] http://hu.wikipedia.org/wiki/Streaming_media

[vi] http://en.wikipedia.org/wiki/Stream_processing

[vii] http://www.szelessavkereso.hu/hu/elonyok/szorakozas/hang_es_zene

[viii] http://en.wikipedia.org/wiki/Lifecasting_%28video_stream%29

[ix] http://www.isafe.hu/hir_83

[x] http://bss.sch.bme.hu/simonyi-konferencia-2012-ericsson

[xi] http://elib.kkf.hu/edip/D_14324.pdf

[xii] http://www.origo.hu/techbazis/mobilnet/20071109-adatkommunikacio-mobilinternet-edge-gprs-hscsd.html
http://www.origo.hu/techbazis/mobilnet/20071119-mobilinternet-wifi-wimax-3g.html
http://www.origo.hu/techbazis/mobilnet/20071126-mobilinternet-3g-umts-hspda.html
http://www.origo.hu/techbazis/mobilnet/20071203-mobilinternet-hsdpa-3g-idsn-edge-.html

[xiii] http://www.hwsw.hu/hirek/37963/mozilla_theora_kodek_video_stream_internet_flash_quicktime.html

[xiv] http://en.wikipedia.org/wiki/Ustream

[xv] http://techcorner.hu/pcworld/mi-ujsag-ustream.html

[xvi] http://en.wikipedia.org/wiki/Livestream

[xvii] http://en.wikipedia.org/wiki/NicoNico

Folytatva a korábbi E-book olvasókról szóló cikket, úgy gondolom, hogy érdemes megvizsgálni a mai piacvezető E-Book gyártó cégeket és kitérni a klasszikus E-book reader fő vetélytársára: a táblagépekre

Amazon

Úgy gondolom érdemes pár szót ejteni az e-book readerek piacvezetőjéről, az Amazonról. Ami a céget piacvezetővé tette az e-book readerek forgalmazásában az az, hogy nagyon erős a piaci pozíciója az e-könyvek piacán is. Az Amazon.com Inc. a ’90-es évek dotcom buborékjában volt kulcsrészvény. Jeff Bezos ’94-ben alapította a céget, de az oldal ’95-ben kezdte meg a működését. Eleinte csak könyvek árusításával foglalkozott, aztán elkezdett cd-ket és DVD-ket is forgalmazni. Mára gyakorlatilag mindennel; használt könyvekkel, e-könyvekkel, ruhákkal és élelmiszerekkel is foglalkozik. 

De visszakanyarodva az e-könyvekhez: az Amazon vállalat saját maga által gyártott e-könyv olvasójának a Kindle nevet adta. Amit fontos megemlíteni a Kindle családdal kapcsolatban az az, hogy folyamatosan, évről-évre újít az Amazon, és amíg 2007-ben a „Kindle 1” 399 dollárba került (még így is sokkal olcsóbb volt, mint a versenytársak e-book readere), addig 2012-ben a Kindle Paperwhite (5-ik generáció) csupán 119 dollár. Az Amazon úgy véli évek óta, jó befektetés magát az eszközt olcsóbban árulni (akár minimális veszeséggel) és a hozzá tartozó tartalmat arányaihoz képest drágábban. Az értékesítést megkönnyíti az Amazon saját Kindle-n keresztüli vásárlás-rendszere. Lényege abban rejlik, hogy bárhol – a támogatott országokban – az amazon.com vállalja, hogy 3g-s hálózaton keresztül elküldi nekünk a könyvet a készülékünkre teljésen ingyen. Ezzel nagyon sokat könnyít a vásárlásban: nem kell külön letölteni a könyvet, átkonvertálni, rátölteni az eszközünkre, majd esetleg kalibrálni, hanem egy klikk és körülbelül 1-2 percen belül már olvashatjuk is a könyvet az ország bármely pontján. Ami még talán vonzóbbá  teszi a rendszert: az a könyvek ára. Nem olyan rég még az volt megfigyelhető, hogy egy könyvhöz elektronikus formában drágábban lehetett hozzájutni , addig mára –ugyan még nem sokkal -  de bizonyos esetekben jobban jár az, aki egy könyvet e-bookban vásárol meg.

Jelen

Az Amazon e-readeré közel a piac 55%-a.  30%-on osztozkodik 2 másik jelentősebb e-könyv olvasót gyártó cég, ezek pedig a Sony és a Barnes & Noble Nook ,

Sony Readerek: Gyakorlatilag az első e-book readert is a Sony gyártotta, és minden évben, folyamatosan lépést tartva, a legújabb fejlesztésekkel jönnek ki az újabb típusok. A legújabb e-könyv olvasó a Reader Wifi PRS-T2 nevet viseli. Specifikációjában kísértetiesen hasonlít a 2011-es Kindle modellre, ugyanakkor tárhelye bővíthető micro SD kártyával. Hátránya az, hogy körülbelül 35 Euróval drágább, mint a Kindle  4 és a képernyő minősége jóval alulmarad a Kindle Paperwhite-hoz képest.

Nook: A Barnes & Noble Nook cég által forgalmazott e-könyv olvasó. 2012-ben még a második generációjánál tart, amely 2011-ben jött ki. Érdekes, hogy a Nook úgy néz ki, hogy erőforrásait inkább a táblagépfejlesztésbe csoportosítja. 2011-ben a Nook Simple Touch volt a harmadik legkeresettebb e-book reader.

Érdekességként megemlíthető a ’txtr (részben magyar érdekeltségű) német vállalat, amely  már több éve foglalkozik alacsony árkategóriájú e-könyv olvasók gyártásával, de nagy valószínűséggel  idén karácsonykor dobja pacra a Beagle névre keresztelt legújabb generációs e-book readerét. Az e-könyv olvasó érdekessége abban rejlik, hogy bár külön át kell rá konvertálni a kívánt könyvet és processzora nem teszi lehetővé a betűméret változtatását, illetve egyéb grafikai beállításokat, de képernyője és képminősége a 4-es Kindle-ével vetekszik. Ja, és nem mellesleg 13 dollárba kerül, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy már maga a gép olcsóbb, mint egy hagyományos könyv.

Jövő

Az olvasási szokásaink folyamatosan változnak. Míg 5 éve elképzelhetetlennek tartottuk azt, hogy papír könyv helyett „csak” egy file-t vásároljunk, addig mára az Amazon több e-könyvet értékesít, mint hagyományosat.

Általában véve az e-könyv fogalma is átalakulóban van. Nincs 4 hónapja, hogy a bookline bejelentette, saját e-könyvkiadó nyitását, ahol az e-könyvek 1 héttel a nyomtatott testvérük előtt fognak megjelenni, és a könyváruház szerint extra tartalommal lesznek elérhetőek.

Én úgy gondolom nem vagyunk már olyan messze attól, hogy akár egy kihúzhatós/szétnyithatós e-könyv olvasót is magunkkal tudjunk vinni a zsebünkben. Ugyanakkor érdemes figyelemmel kísérni a táblagépek térhódítását, és hogy a táblagépeket egyre többen használják e-könyv olvasásra. Ezek az eszközök új utakat nyithatnak a „könyvfogyasztásban”, hiszen olvasás mellett lehetőség van zene hallgatására, képek nézegetésére és akár videók lejátszására. Csak rövid idő kérdése, hogy megjelenjenek multimédiás e-könyvek, ahol a filmezés/képnézegetés/olvasás egy helyen lehetséges és egymás kiegészítéseként valósul meg.

Apple VS Amazon

Úgy gondolom, érdemes egy kicsit bővebben foglalkozni az Apple IPad-jével illetve a Kindle Fire-jével, hiszen az emberek 23 %-a olvas E-bookot táblagépen, és ez a szám folyamatosan nő (főleg a mobiltelefonok és klasszikus papír könyvek olvasásának rovására). 2012-t az jellemezte, hogy a nagyobb elektronikai-eszköz gyártók - akik jelen vannak a notebook-számítógép piacon (pl.: HP, Asus)- lassan kivonultak a táblagép piacról mondván: nincs esélyük igazi tartalomszolgáltatókkal szemben. Ha megnézzük a Tabletpiacot 2012-ben, láthatjuk, hogy az Apple-nek még mindig 50% feletti a piaci részesedése, míg az Amazoné a piac közel 10%-a. Az Amazon első ránézésre nem tűnik konkurenciának, de ha összevetjük, hogy az Asus és Samsung tableteken kívül a többi gyártó (összes többi) termékeinek részesedése nem éri el a 13%-ot, akkor az Amazon 10%-a igen jelentősnek mondható.

Ha górcső alá vesszük a táblagépeket e-book olvasási szempontból, akkor két nagy gyártó marad akinek érdemes foglalkozni az eszközeivel, az egyik az Apple Ipad-je, a másik az Amazon Kindle Fire-je (ők jelenleg a piacon azok, akik e-könyv szolgáltatást is nyújtanak az eszközükön). Bár igen sok dologban különbözik a két termék (operációs rendszer, méret, ár), azt elmondható, hogy könyvolvasás szempontjából igen hasonló a két készülék; hasonló a képernyője mérete és minősége, az akkumulátor ideje és a softwares támogatása is (azért az IPad hardveresen erősebb).  Az egyik rendszerben a gyártó által már telepített  "IBook"-on keresztül vásárolhatunk olvasnivalót, a másik rendszerben ugyancsak megtaláljuk a gyártó saját programját, a "Shop" alkalmazást.

Az IPad anno a megjelenésekor 499 dollárba került, míg az Amazon készülékének indító ára 199 dollár volt.  Egy Best Seller (pl. A szürke ötven árnyalata) ma az IBook-ban $9.99, addig az Amazonon   $13.40-ba kerül.

Érdekes, hogy a Wall Street Journal  12,000 olvasójából egy online felmérés kapcsán  az derült ki, hogy az olvasók majdnem 64 %-a hajlandó , hogy megvegye az új Kindle Fire-t. A legújabb számok azt mutatják, hogy a Fire 95,000 egységet adott el megjelenésének első napján, majdnem egy-harmada az eredeti iPad eladásoknak és jelentősen nagyobb, mint a Samsung vagy HP tableteké.


Furcsa irányt mutatott az IPad mini megjelenése is: Nőttek a Kindle Fire eladásai. Valószínűleg az Apple túl magasra lőtte az új készülék árát (329 dollár) és ez hatalmas forgalmat generált a 199 dollárért kapható Fire HD-nek (egyes források szerint volt olyan nap amikor 300 %-os eladásnövekedést)

Viszont van az éremnek másik oldala is: Hiába nő a Kindle Fire HD eladása, a cég eszközök értékesítéséből (mint ahogyan azt korábban említettem) elképesztően alacsony nyereséget realizál. Ez főleg akkor tűnik fel, ha összevetjük az Apple nyereségével.

Jeff Bezos (Amazon) elégedett ezzel a felállással: szerinte az Amazon azért számít fel alacsony árakat, mert összhangban akar lenni az ügyfeleivel, akik pedig alacsony árakra vágynak. Az Apple részéről látható az, hogy komoly versenytársnak tekinti az Amazont, hiszen - mint ahogy minden másik konkurens gyártóval is (pl. Samsung) - folyamatos szabadalmi-pereskedésben van. Ahogy a napokban lehetett róla olvasni, az Apple pert vesztett az Amazonnal szemben. Az Amazon innentől fogva ugyanúgy használhatja az "App Store" kifejezést saját Software boltjára, úgy mint az Apple.

Tisztán láthatjuk, hogy a két cég teljésen más stratégiát alkalmaz, de hogy melyikük árképzése hosszú távon a kifizetődőbb, azt valószínűleg csak a következő 1-2 éven fog kiderülni.

Szerző: Fekete Gergely, fekete.gergely.csaba[kukac]gmail.com, IV.évfolyam, Edutus Főiskola

Sok sorozatot nézek televízióban de a legtöbb sorozatot interneten keresztül kísérem figyelemmel.  Miért? Egyszerűbb gyorsabb kényelmesebb. De ha jobban megfigyeljük  a web-sorozatok egy olyan új lehetőséget jelentenek a mai média és a marketing világában amit úgy gondolom érdemes kihasználni valamint előtérbe helyezni.

A mai modern rohanó világban az embereknek sokkal nagyobb szükségük van a mobilisabb eszközökre az életvitelük folytatásához.  A vertikális és horizontális integráció korlátozás megszűnése után új platformok jöttek létre. A marketingben  megjelentek az igénynek kielégítésére szolgáló eszközök ami a konvergencia jelenségét  idézte elő. A konvergencia egymáshoz vonzza a távközlést a médiát és az informatikát. Erre jó példa a smart tv amiben manapság már nem csak televíziót nézhetünk hanem internetezhetünk vagy rádiót is hallgathatunk egyszerre. A fragmentáció is komoly szerepet játszott a konvergencia létrejöttében. A fragmentáció azaz a célcsoportok széttöredezése új kihívásokat jelentett a piacnak mivel többféle embertípust is ki kellett szolgálnia. Régebben egy családban volt egy televízió azon ment három televíziós csatorna amit a család nézhetett. Manapság ez teljesen megváltozott. a 19 és a 48 éves korosztály igényét nem lehet kielégíteni ilyen kevés csatornával. Egyre inkább kezdtek  a csatornák és a stúdiók a kisebb célcsoportok igényeit is kielégíteni. Több csatorna lett különböző műsorokkal. A konvergencia fúziókat is eredményezett. A nagyobb vállalatok felvásárolták a kisebb stúdiókat és fúziókat hoztak létre azért, hogy még nagyobb felszínen tudják a fogyasztókat elérni. A digitalizáció is nagy szerepet játszott a web-sorozatok elterjedésében. Ahogy Negroponte is mondta „Minden bit és byte”. A mai világban már egy képet szétlehet szedni kockákra és bármilyen digitális felületen megjeleníteni legyen az számítógép televízió vagy a modernebb eszközök mint a Tablet Ipad Iphone.

A web-sorozatok az internet elterjedése miatt jelentek meg. Elsőként az Egyesül Államokban majd az egész világon. A háttéradataimat leginkább az Egyesült Államokra és hazánk összehasonlításra helyzet mivel a web-sorozatok számára ez a két legfontosabb szegmens. Amerikából indult el a web-sorozat mánia és manapság még mindig ott van a legnagyobb érdekeltsége.

Az általános ellátási láncban is komoly változásokat okoztak  a web-sorozatok. Míg a filmgyártás általános ellátási láncában miután leforgatták a filmet leadják a mozikba utána kerül DVD-re. Ezek után a prémium majd a kereskedelmi csatornák műsorába kerül míg végül eljut a merchandising-ig azaz a kínálatban tartás jelenségéig. A web-sorozatoknál ez a lánc átalakul. Miután elkészítették a sorozatot egy feltételes csatornába kerül mivel internet elérés szükséges hozzá. Ezután kerül csak a hálózatba majd a kereskedelmi csatornák műsorába de oda is csak akkor ha elég nagy a nézettsége interneten keresztül. Ez is azt mutatja, hogy a web-sorozatok az új platformokat akarják megcélozni nem pedig a hagyományos platformok felé tendálnak elsősorban.

Webse a web-sorozatok gyűjtőhelye

Két kvalitatív kutatás végeztem a web-sorozatokkal kapcsolatban. Az első egy mélyinterjú volt Horgas Ádámmal. Horgas Ádám Magyarország első thriller web-sorozat rendezője  (MAB) valamint az első web-sorozatokkal foglalkozó honlap alapítója (WEBSE). Az interjúban mindamellett hogy megismertette velem a web-sorozatok jelentőségét és térhódítását néhány marketing szempontból igen érdekes és ígéretes lehetőségeket is megemlített. Az egyik ilyen a crowdfunding ( elterjedtebb nevén tömeges támogatás) ami egy kettős támogatást hordoz magában. Az támogató bármennyi összeget felajánlhat egy web-sorozatnak projectnek vagy magának a honlapnak viszont cserébe ugyanennyi értékű reklámfelületet kap a honlapon. Így mint a két fél jól jár. Ez a fajta marketing először Amerikában terjedt el hazánkban és újdonságnak számít. A webse egyik fő támogatója a Magyar Telekom így reklámját lehet látni a honlapon is.

A másik újítás a webse-vel kapcsolatban a crowdsoursing azaz az „idea” megvalósítása.  A crowdsoursing fogalmát legjobban példa segítségével tudom megfogalmazni. Van egy idea a webse-n ez az idea az első szuperhősök magyar websorozat létrehozása volt. Ehhez az ideához pedig nulla költségvetésből azaz felajánlásokból akarják létrehozni. Ez akár lehet személyi (színészi játék, zene, forgatókönyv stb.) vagy tárgyi (kamerák, helyszínek stb.) vagy másfajta felajánlások is amik segítik az idea megvalósítását. A webse első magyar szuperhős websorozatát név szerint a Párduc Projectet így hozták létre. Egy Facebook csoportot hoztak létre ahova mindenki beleadta azt amihez értett és így jött létre maga a web-sorozat is.  Marketing szempontból azért jó lehetőség mert rejtett reklámokat lehet használni a szponzorálásért cserébe. Ez a fajta marketing irányzat az Egyesül Államokban már elterjedt és nagy teret hódított meg.

Az az a webse hármas szerepet tölt be a web-sorozatok piacán, nem csak egy web-sorozat adatbázis ahol megtalálhatjuk az összes web-sorozatot és az azokat kedvelő személyeket így létrehozva egy közösséget, hanem a crowdfunding és a crowdsoursing úttörője is hazánkban.

Web-sorozatok helyzete a mai fiataloknál

Több kutatást is végeztem avval kapcsolatba, hogy azoknak akiknek igazán szánták a web sorozatokat azokhoz kellően elér és elég fogékonyak-e rá vagy sem.  Facebook csoportot indítottam el és 15-25 év közötti fiatalokat megcéloztam a web-sorozatokkal való kapcsolataikat vizsgáltam. Több prepozíciót is felállítottam  mielőtt elkezdtem volna a kutatásaimat a web-sorozatokkal kapcsolatban . Végül  elfogadtam az alábbiakat a kutatásaim eredményeképp:

• A fragmentáció jelensége és az előállítás alacsony költségvetése, illetve az eljuttatás online formája miatt a web sorozatok száma nő.
• A digitális eszközök terjedése elősegíti a websorozatok terjedését is.
•  A websorozatok átlagos nézettsége alacsony a fiatalok körében viszont a videók streamjei[1] magasak.
•  A websorozatok megjelenése és nézettsége radikálisan megváltoztatja a klasszikus sorozatról való gondolkodást.

Viszont a kutatások alapján voltak olyan prepozíciók amik nem állták meg a helyüket ilyen például az hogy:

• Idővel a lineáris tévéprogram része lesz az egykori web sorozat.
• hasonlítani fog az Egyesült Államok és a Magyar nézettsége a web-sorozatok terén.

Viszont mivel hazánkban ezek a fajta sorozatok még nagyon gyerekcipőben járnak ezek a prepoziciók az idő folyamán változni fognak.

A web-sorozatok jövőképe

Ha úgy vesszük, hogy a mai társadalom internetfüggő akkor el fog tűnni a televízió tradicionális használata és át fogja venni a számítógép (vagy az egyéb hibrid lehetőségek mint például a smart-tv, tabletek, Iphonok stb..). Ki fog hallani az a generáció aki a tv-t részesítik előnyben és ugyanúgy ahogy régebben az emberek tv függők lettek úgy lesznek az emberek számítógép majd internetfüggők. Viszont A tv tulajdonságait átveszik ezek a készülékek. A tv beleolvad a számítógépekbe, okos telefonokba. Ami fel fogja lendíteni a web-sorozatok piacát is. Amerikában a web-sorozatoknak már külön díjátadói vannak. (Ebbe az évbe Hollywoodba rendezik Hollyweb néven). Valamint egyre nagyobb sztárokat nyernek meg web-sorozat szerepléssel. (Pl: Tom Hanksnek van most egy web-sorozata Electric City néven).  

Ahogy végigsöpört a web-sorozat mánia Amerikába úgy el fog jutni Európába is és így kis hazánkba is ..már csak az a kérdés mikor vesszük észre az ebben rejlő marketinglehetőségeket?!

Gyorsuló és rohanó világunkban egyre többször találkozunk olyan kifejezésekkel, mozaikszavakkal, amiket az elmúlt években évtizedekben nem is gondoltuk volna, hogy szókincsünket fogják gazdagítani. Pestiesen szólva Kazinczy “újból újíthatna”! Mi az IMF, WIFI, e-mail, okostelefonos, IOS, Android, Apps? 

 A technika fejlődésével – nekünk – embereknek komolyan elkezdett kialakulni az on-line jelenlét iránti szükséglet, mint például, hogy utazás, “autóvezetés” közben is elérhessük a világhálót, ami a gyorsuló hálózatokon (3G, 4G) egyre könnyebben vált megvalósíthatóvá. Az okostelefonok terjedésével olyan, korábban a számítógéphez kötött csatornák váltak kényelmesen elérhetővé, mint például az e-mail vagy a közösségi oldalak (Facebook, IWIW, LinkIn stb.).

Az Apple, iPhone-ja és iPad-jének 2009-es debütálása óta totális meghódításra kerültek a felhasználók és bátran kijelenthetjük, hogy kialakult az Android vs. IOS rivalizálás.

Ha Androidod van, azt mondod nem fogsz 100.000 HUF-al többet fizetni egy “alma” logóért…, legyen, de azt hiszem a kép alapján nincs is mit mondanom.

2009. június 6-án már több, mint 50 000 alkalmazás volt elérhető az iPhone-ra.Az AppStore letöltések száma meghaladta az 1 milliárdot. 2012 márciusában már több mint 550 000 app volt elérhető az App Store-ból, és a letöltések száma meghaladta a 25 milliárdot.

Egyértelmű az is, hogy a felhasználók 2012-re tökéletesen kiforrt érzelmekkel közelítenek legújabb kütyüjükhöz, ahol már nem kérdés, hogy a két nagy software óriás az IOS és az Android közül ki a nagyobb nyertes.

Életünket meghatározó és befolyásoló operációs rendszerek, mondhatnám azt is élet a Windows után egy olyan rendszerrel aminek még neve sem volt!!! Persze az első IPhone megjelenése után – 2008.03.06. – árulták el a nevet OS. Döbbenetes a név választás Operation system!

A számomra is megdöbbentő tény, hogy az Android úgynevezett első verziós “almás pitéje” az Android 1.0 (Apple pie) platform csak 2008. október 21-én került kiadásra Apache licenc alatt, amely - egy szűk fanatikusokból álló rétegen kívül - nem nyerte el igazán az átlag felhasználók tetszését. A platform stabilitása megfelelő volt ugyan, inkább a használhatósága volt nehézkes. Napjainkra sikerült a problémákat az androidnál orvosulni, de…

Ennek a folyamatnak volt a része az Android operációs rendszer, valamint az Android Market megjelenése is. Az okostelefonok igazi térhódítása – Magyarországon – az iPhone, illetve az érintőkijelzős készülékek megjelenésével indult el hazánkban. Az okosmobilok számának terjedésében igazán látványos ugrás 2008-tól figyelhető meg: ebben az évben 18 okostelefon szerepelt a T-Mobile kínálatában, míg 2009-ben 30, 2010-ben 51, 2011-ben pedig összesen 94 különböző, ebbe a kategóriába tartozó készülék közül lehetett választani.

De tényleg miért?

 A válasz nagyon egyszerű: minimum jelen kell lenni a világ legtrendibb platformján, emellett nem csupán a jelenlét, de a felhasználói elégedettség növelésére is hasznos, ha iPhone vagy iPad vagy Android alkalmazást fejlesztünk, a cégünk marketing stratégiáját erősíti. Óriási reklámértéke van egy applikációnak, mivel a felhasználó nap-mint nap használja, látja. Az applikáció lehet hasznos a felhasználóknak, vagy szórakoztató kikapcsolódás. Készíthetjük egy szűk körnek (pl.: orvoslátogató, vagy termékmenedzser), vagy mindenkinek, akit érdekel. Lehet ingyenesen letölthető, vagy fizetős alkalmazás. Készülhet egy eseményre, egyszeri használatra, vagy gyakori ismételt használatra. Lehet offline, vagy Online.

Az biztos, hogy többek között ezen kategóriák rögzítésével az Apple az iPhone és iPad alkalmazások terjesztésére létrehozta az AppStore áruházat. A személyre szabhatóság vált a legnagyobb hajtóerővé, hiszen az  applikációk segítségével egy sor hasznos tulajdonsággal bővíthetjük a telefonunk tudását. Az alkalmazások nagyrészt a játék és szórakoztatás kategóriába sorolhatók, de sok hasznos applikációt is találunk, mit például navigációs, irodai, zenei, sport, utazási, egészségügyi és életmód, üzleti, orvosi, vagy pénzügyi témakörökben.

Az Android applikációk listáján teljesen standard szolgáltatásokat találunk több 100.000 felhasználóval.

Ellenben az Apple esetében a népszerűségi lista egy kicsit másképp néz ki. Láthatóan a felhasználók érdeklődési köre, elsősorban a közösségi oldalakhoz és a kommunikációs csatornákhoz húz. Hiszen az “ALMA” is egy nagy közösség, de nem akarok Android ellenesnek tűnni, így a 2012.12. hónap legnépszerűbb Apple apps egy Google termék lett, aminek a pikantériája csak az, hogy az Android tulajdonosáról beszélünk.

Most jogos lehet a kérdés, hogy a fenti népszerűségi mutató, melyik országra vonatkozik. Akkor kérem kapaszkodjon mindenki…

Úgy tűnhet, hogy a jövőben jobban kell figyelni, mert az Android fejlesztői programok népszerűsége egyre növekszik az USA-ban.

Sőt már az is kijelenthető, hogy az Egyesült Királyság és Németország területén is közel 10%-al elmarad népszerűségben az Apple. Latin-Amerikát és Oroszországot pedig ne is említsük, de jó szem előtt tartan, hogy telekommunikációs hálózat fejletlenségének is köszönhető az Android nagyobb lefedettsége.

Azonban a legnépszerűbb (apps vagy OP-rendszer) egyben lehet a legmeglepőbb is, mert sokszor olyan adatokat továbbítanak használójukról külsős cégeknek, amelyekre nem is gondolnánk. Számomra talán a legmeglepőbb az egyik legnépszerűbb játék, az Angry Birds. Ez a játék a telefon azonosítóját, a felhasználó tartózkodási helyét és kontaktjait is kiadja a készítőknek és más külsős cégeknek. Egy másik népszerű játék, a Bejeweled 2 ami még a telefonszámunkat is továbbítja meglepő módon a Facebooknak.

Bár természetesen a programok többsége nem kémkedik, de döntő többségük vagy a telefon azonosítójáról, vagy használójának tartózkodási helyéről továbbít információkat. Persze van megoldás, ha a Google és az Apple egységes adatkezelési irányelveket dolgozna ki a mobiltelefonos applikációkhoz, már a programok telepítésekor, lényegesen egyszerűsödne a kép. Ez lehet a jövő egyik legnagyobb innovációja.

A jelen és jövő

Ma már minden nagy gyártó saját alkalmazásboltot működtet, amelyben a saját platformját futtató mobil eszközök tulajdonosai játékokat, segédprogramokat vagy akár elektronikus magazinokat, filmeket, zenéket vásárolhatnak.

Összegezve az Apps, teljesen mindegy, hogy IOS vagy Android operációs rendszerre készül, már jelen pillanatban is több millió okostelefontulajdonos életét könnyíti meg és azt gondolom senkinek sem árulok el nagy titkot…, ez csak a kezdet!

 Szerző: Nagy Gábor, III. évfolyam, Edutus Főiskola, portfoliotanacsadas[kukac]gmail.com

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/IOS#Az_SDK_t.C3.B6rt.C3.A9nete

http://hu.wikipedia.org/wiki/Android_(operációs_rendszer)

http://iphonehungary.hu/2012/12/14/alegjobbalkalmazasok2012/

http://insiderblog.hu/blogzine/2012/03/01/az-android-lenyomja-amerikat/

A MarketIntelligence szervezői bemutatták első nagyszabású klubestjüket -Személyesmarketing témakörben. Az alapötletet egyik tagunk szakdolgozata adta, aki az énmárkázásról írt. Míg korábban a Print média jövőjéről, valamint a Facebook hatékonyságról  elmélkedtünk, ezeken a rendezvényeken döntően a MarketIntelligence tagok vettek részt. Most szélesebben határoztuk meg a meghívandók listáját, elsősorban a téma iránt érdeklődő hallgatókra fókuszálva.

Adott volt a gyönyörű Falk Miksa 1 épület, és a nagyterem. Elkezdtünk nagyban gondolkodni, merészet álmodni. Két szervezőtársammal, Konráddal és Zoltánnal sorra vettük a Személyesmarketing témakörét és a programot, előadások, résztvevők személyét.

Két részre osztottuk a témát: az elsőben a személyes márka építésének előnyeivel és hatásaival, a másodikban az építkezés módjával és a háttérben álló szakemberekkel foglalkoztunk.

Felvezetésként Dr. Fehér Katalin, PhD tartott a digitális énmárkázásról egy általános előadást., Kitért azokra a problémákra, veszélyekre, amelyekkel talán még nem számolunk, de éles helyzetben visszaüthetnek: például amikor egy állásinterjú során szembesítenek egy-egy korábbi partizós képpel vagy videófelvétellel. Ez a videó hűen tükrözi vissza, milyen szépen lehet a neten fennlévő adatokból „megjósolni” egy ember múltját, jelenét, jövőjét.

A bevezető előadást az első beszélgetés követte, amelyet Berényi Konrád moderált, meghívott beszélgetőtársai Baló György, Linczényi Márk (Kolin), és Uj Péter, illetve dr. Fehér Katalin voltak. Olyan provokatív kérdések merültek fel, mint hogy jó-e híres személynek lenni? Mit profitáltak ebből? Milyen hátrányuk származott? A válaszokban megjelenik a tudatosság kérdése is. Linczényi Márk énekes kifejtette azon nézetét, hogy az ő provokatív, „bunkó” stílusa tudatos, így lehet ma érvényesülni. Baló György felelevenítette azokat a piaci pillanatokat, mikor a hétköznapi ember meghökkenve, de mosolyogva fogadja el azt a tényt, hogy a híres ember is ember. Uj Péter számára az írással szerzett elismerés, és hírnév nehezen emészthető. Felvetődött a régi dilemma is , miszerint a híres nem egyenlő a népszerűvel! Dr. Fehér Katalin felhívta a figyelmünket arra, hogy az internetre feltöltött anyag, nem tűnik el, így egy-egy ember múltja, videója, fotója az interneten újra és újra felbukkanhat.

A szünetben kisorsoltuk a Coaching Team által felajánlott 3 egyéni coachingot.

A második részhez Nagy Krisztina -a személyes márka Vérnyula- videóját tekintettük meg, és Konrád előtte még felolvasta a nézőközönségnek írt intelmeit.  A második beszélgetésben Szánthó Balázs (Spin Doctor), dr. Papp-Váry Árpád Phd (BKF), Tóth Ildikó (újságíró, HOT! Magazin), Kőszegi András (BrandTrend) vett részt. Azt a fő kérdést tekintettük át, hogy a termékmarketing mennyiben tér el a személyesmarketingtől? Kőszegi András és Papp-Váry Árpád egyetértett abban, hogy egy előre meghatározott IDEA alapján tud konzisztens személyesmárkát kialakítani valaki, és ha mindemellett a szakterületébe befektette már azt a híres 10 000 órát. Tóth Ildikótól megismertük egy-két híres ember „furcsa” viselkedését, hogy sokszor maguk hívják fel a szerkesztőségben, csak hogy apró-cseprő híreket mondjanak, amit másnap majd a lapja megszellőztet. Ildikó megkülönböztet híres ember és méltán lett híres ember kategóriát. Árpád felhívta figyelmünket a hatósugár és a hírnév összefüggésére, hiszen ha annak a 100 embernek juttatod csak el az üzenetedet, vagy csak az a 100 ember tudja, aki fontos a szektorodban, hogy te vagy abban a legjobb, az már egy nyerő és sikeres személyesmárka. Szántó Balázs számára a „tolmácsolás” jutott, a szakma gondolatait fordította gyakorlatiasabb élőnyelvre, holott igazán nagy márkák és személyek tartoznak hozzá. Úgy éreztem, benne még maradt mondanivaló, majd legközelebb adunk rá esélyt, hogy kifejtse!

Az eseményen 80 fős hallgatóság vett részt, szépen megtöltve a rendelkezésre álló termet. A konferencia – a munkából, előadásról érkezőkre is gondolva - 18 órakor kezdődött, és 21 órakor  muszáj volt elhagynunk az épületet, így nyilván maradtak még megválaszolatlan kérdések, amelyek akár további hasonló beszélgetéseknek, összejöveteleknek is alapot szolgáltathatnak. Elég flottul ment minden, szép esténk volt!

Szeretném megköszönni a meghívott előadóinknak a részvételt. Másodsorban a szervezői gárdának is: Berényi Konrádnak és Csillag Zoltánnak. Sőt azoknak is, akik a helyszínen támogatták a rendezvényt, többségükben MarketIntelligence tagok és/illetve Edutus Főiskola hallgatók.

A rendezvény főtámogatói: Edutus Főiskola, Coaching Team, Onlinemarketing.blog.hu.

Szerző: Bernschütz Mária

Bizonyára többünk elgondolkozott már rajta, mi lett volna, ha Gutenbergnek nem jutott volna eszébe a XV-ik században a mozgatható betűelemekkel történő könyvnyomtatás (magát a könyvnyomtatást már a kínaiak is ismerték). Valószínűleg már nem olvasnánk ma is kézzel írott könyveket, de az biztos, hogy a technikai fejlettségünk messze alulmaradna a mostanihoz képest. Neki köszönhetően felgyorsult a könyvnyomtatás és elérhetővé vált a „tudás” az alacsonyabb jövedelmű polgárok számára is. Tehát a technológiát használva lecsökkentette a könyvek árát, a gyártási költséget minimalizálva elkezdte a tömegtermelést. Csakúgy, mint a XXII-ik század elején több e-könyv olvasó gyártó cég; mint például az Amazon.  De hogy jutottunk el idáig? Mióta beszél

ünk egyáltalán e-könyvről és e-könyv olvasóról? Kezdjük egy kis történeti áttekintéssel:

Az első e-könyv

Az első e-könyvet (elektronikus formában létrehozott és terjesztett szöveget és egyes esetekben képet tartalmazó fájlt) az internet hívta életre. Bár már korábban is íródtak könyvszerű dokumentumok, klasszikus értelemben azóta beszélhetünk e-könyről, amióta az letölthetővé vált az internetről. Az első elektronikus könyv nagy valószínűséggel Roberto Busa nevéhez fűződik, aki az 1940-es években írta meg  Index Thomisticus című „könyvét”(igazság szerint egy esszé terjedelmének felelt meg). Az e-könyvek elterjedését sokan a TFT monitoroknak, mások az e-könyv olvasók megjelenésének tulajdonítják. Egy biztos, az 1990-es években ugrásszerűen megnőtt az e-könyv publikálások és e-könyvet olvasó közönség létszáma is. Ez az exponenciálisan növekvő tendencia csak a 2011-es évben kezdett el lassulni. Ma, az Európában, Észak-Amerikában ill. Ázsia fejlettebb részein újonnan megjelenő könyvek csaknem 75%-a megjelenik elektronikus formátumban is. Magyarországi helyzet is a trendet követi: A MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) folyamatosan digitalizálja a magyar klasszikusokat (ahol már a szerzői jogok elévültek) és közkinccsé teszi. A Bookline-nak van már külön e-book-os részlege, illetve megemlíthető a magyar  Book and Walk kezdeményezés is. Ugyanakkor, ha a nyelv nem akadály, kis utánajárással bárki tud vásárolni az Amazonról  a Sony Reader’s Store-jából vagy akár az ebooks.com-ról angol nyelvű e-könyvet.

Az első e-könyv olvasó

Mielőtt ebbe belekezdenénk, fontos tisztázni, hogy mit nevezünk klasszikus értelemben e-könyv olvasónak. Magát az e-könyvet olvashatjuk PC-n (online-offline), laptopon-notebookon (online-offline), táblagépen (online-offline), mobiltelefonon ill. okostelefonon (online-offline), PDA-n (offline) és e-book readeren (offline).
Én a továbbiakban csak az e-book readerekkel foglalkozom. Ennek a kategóriának az a sajátossága, hogy ún. e-ink (elektronikus papír) technológiát használ. Ez valójában pozitív töltésű fehér és negatív töltésű fekete pigmentrészecskék halmaza, melyek átlátszó folyadékban változtatják az elektromos töltés hatására a helyzetüket, így rajzolódhat ki fehér alapon fekete szöveg.

Az elektronikus papír történelme egészen az 1970-es évek elejéig nyúlik vissza, amikor is a Xerox a PARC laboratóriumában kifejlesztette az Alto-t.

Ez volt a világ első irodai és szövegszerkesztési célokra használt számítógépe. Fontos mérföldkő volt ez a személyi számítógépek történelmében, volt azonban egy igen nagy hátránya: mivel a megjelenítéshez katódsugárcsöves kijelzőt alkalmaztak, az általa nyújtott kis fényerő és alacsony kontraszt miatt, csak szinte teljesen elsötétített szobában lehetett használni. A cég ekkor a fejlesztőket arra kérte, találjanak egy olyan megoldást, ahol a gépet normál fényviszonyok mellett is lehet használni.
A Xerox 1990-ben befejezettnek nyilvánította  az Alto fejlesztésére szánt projektet . Azóta is a cég szemére vetik akkori rövidlátásukat: ha felismerik az e-papírban rejlő lehetőséget, a technológia éllovasai lehettek volna és ma is piacvezetők lehetnének az e-könyv olvasó gyártásában. Rendelkeztek elegendő pénzzel, szakemberrel, a kulcsfontosságú szabadalmakkal. De ne szaladjunk ennyire előre:
1977-ben már voltak ugyan LCD monitorok, amelyeken lehetett könyvet olvasni, de a hatalmas áttörést az 1997-ben Russel J. Wilcox  és Jacobson alapította E Ink Corporationt érte el, amely cég ma is vezető szerepet tölt be az e-papír fejlesztésében. Bár már 1998-ban már használatos volt az e-book reader kifejezés, ezek az eszközök kivétel nélkül még a régebbi, LCD-s technológiát használták. Az E Ink vállalat első, kereskedelmi célra fejlesztett terméke 1999-ben látta meg a napvilágot: ez egy reklámtábla volt, ami egy nagy, faburkolatú kijelzőből állt. Céljuk ekkor még csak az volt, hogy kijelzőjüket bármilyen felületen használhatóvá tegyék: citylightok, ruházat, árucímke, szórakoztató elektronika, stb.

2000-ben a Philips cég 7,5 millió dollárt fektetett az E Ink vállalatba, cserébe kizárólagos jogokat kapott a kijelző gyártására. Hamarosan újabb nagy vállalat, a Lucent Technologies  társult hozzájuk, ez a hármas szövetség mutatta be 2000 novemberében az első rugalmas e-ink kijelzőt.  Hamarosan az IBM-et is partnerei között tudhatta az E Ink. 2001-ben Jacobson átvette a nagyhírű Discover magazin technológiai innovációs díját. Az E Ink megalkotta az EPD-t (Electronic Paper Display), amit az elektronikai eszközök széles körében kezdtek alkalmazni: Seiko, Citizen karóra, nyomtató, mikrohullámú sütő kijelzője. 2004-ben piacra került az első e-könyv olvasó: a Sony Librie ebr-1000ep. Először csak Japánban, majd egy évvel később az Egyesült Államokban is.

Egy legenda szerint a mai e-könyv olvasó ötlete Joseph Jacobson fejéből  egy nyaralás alkalmával pattant ki, amikor a tengerparton pihenve olvagatott egy könyvet. Miután befejezte az olvasást, elgondolkodott rajta, hogy milyen jó lenne egy könnyű, vezeték nélküli hálózati kapcsolattal rendelkező eszköz, ami több hétig használható töltés nélkül, fényes nappal is olvasható kijelzővel rendelkezik és amely több tucat könyv tárolására lenne alkalmas. Nyaralás után Dr. Jacobson megosztotta ezeket a gondolatait a MIT Media Lab-os munkatársaival. Ebből nőtte ki aztán magát néhány év múlva a Sony Librie ebr-1000ep.

2005-ben a Seiko árusítani kezdte az első e-ink technológiát használó karórát a Spectrum SVRD001-t.

2006 végén elkészült az első e-ink kijelzős mobiltelefon, a Motorola F3. Egyszerűsége miatt, és a képváltás sebességének lassúsága következtében nem vált átütő technológiával a mobilpiacon az e-ink technológia. Aki erről bővebb információt szeretne, olvassa el a Mobilaréna ehhez kapcsolódó cikkét.

2007-ben meglenik az első Kindle , majd folyó év májusában egy továbbfejlesztett e-ink technológiát kezdett el alkalmazni a cég: a Vizplex e-ink-et. Ezt a kijelzőt használja ma az e-könyv olvasók mintegy 90%-a. A Vizplex kijelzők vékonyabbak, rugalmasabbak, kontrasztosabbak, mint elődeik voltak, a képváltások sebessége pedig a duplájára nőtt.

Az e-könyv olvasók fejlődési története napjainkig

Az E Ink sikereit látva egyre több cég kezdett el érdeklődni az e-papír iránt, sorra alapították az e-tintát továbbfejlesztő/gyártó cégeket. 1999-ben a californiai Szilikon-völgyben alakult a SiPix Imaging Inc. Fő szövetségesük a tajvani székhelyű AUO, amely cég a világ három vezető kijelző gyártóinak egyike. 30 millió dollárt fektettek a fejlesztésbe a vállalat részvényeinek 30%-áért cserébe. Az általuk SiPix Microcup néven szabadalmaztatott e-papír is elektroforetikus technológián alapszik, később ennek különlegessége részletezésre kerül.

Merőben más technológiájú e-papír fejlesztések is vannak. Az ún. cholesteric folyadékkristályos ChLCD technológiájú kijelzők fejlesztésében olyan cégóriások is résztvettek mint az IBM, Philips (érdekes, ez a két cég az E ink Corp.-ot is támogatta) a HP vagy a Fujitsu. A technológia piacképességét látványosan bizonyítja a 4096 szín megjelenítésére képes Fujitsu Flepia e-könyv olvasó, ami 2009 májusában került a japán boltok polcaira. Ez azt jelenti, hogy már 2009-ben volt olyan technológia, amely színes, e inkhez hasonló képet tudott adni.

Az új évezredben szinte minden jelentősebb elektronikai cég meglátta a technológiában rejlő piaci lehetőséget, több tucat laborban folyik az e-papír továbbfejlesztése. A 2009-ig három nagy  e-book olvasót gyártó uralta a piacot, a Sony a PRS-500-el, a Booken  a „CyBook Gen3”-el és az Amazon a Kindle-ével (ez még csak az első generációs Kindle volt). 2009-ben már dinamikusan fejlődött az e-könyv olvasók piaca, mintegy 20 cég mutatja be csaknem félszáz e-book readerjét. Az e-book olvasók nagy része vezeték nélküli hálózati kapcsolattal rendelkezett, sokuk  már érintőképernyős volt. Mivel a színes e-ink fejlesztések még nem hozták a kívánt eredményt – ezt áthidalandó – két kijelzős (e-ink és LCD) könyvolvasók bukkantak fel a 2009-es év végén.
2010-ben bejelentik az E ink Pearl és Triton technológiát, melyet először a Kindle 3-ba építettek be, majd 2012-ben a Fuji Xerox a szín filter nélküli elektroforézis elvére épülő színes e-papírt mutat be. Sajnos erről bővebb adat még az információ frissessége miatt nincsen, de újra visszatérhet ezzel a Xerox az e-könyv olvasók piacára.

A technológia

Párhuzamosan több fejlesztés is egyszerre folyik a különböző cégeknél, de az ezzel kapcsolatos technikai információk meglehetősen hiányosak, mert a kutatási anyagok nagy részét ipari titokként kezelik a fejlesztők.

Ugyanakkor mindegyik technológia kapcsán elmondható, hogy az e-papír két fő részből áll. Van az úgynevezett előlap/felület (frontplane), ez lényegében magát a tartalmat megjelenítő e-ink. A másik rész pedig a hátlap/háttér (backplane), vagyis az elektronika, ami a tartalom létrehozását generálja. (A Kindle paperwhite-nál van egy harmadik rész is, ami a megvilágítást adja)

E ink 

Az elektroforézis elvére épülő e-papír az E ink vállalat fejlesztése és jelenleg az e-könyv olvasóknál a legelterjedtebb és legfejlettebb monokróm technológia.

Gyakorta ad félreértésre okot, hogy az E Ink egyszerre egy vállalat neve, ugyanakkor a vállalat fejlesztéseinek is hasonló nevet adtak, bár még az e-papír techológiában a megjelenítő felületekre is szokás ugyanezt a nevet használni (írásban azért különbözik: e-ink) Ez azt jelenti, hogy más vállalatok hasonló termékét is e-inknek nevezik.

Az E Ink vállalat e ink technológiájában speciális, olajjal töltött mikrókapszulák vannak, ami nagyjából 100 mikron átmérőjű, de egy kapszulában több fekete és fehér töltéssel rendelkező ún. pigment részecskék vagy titán-dioxid szemcsék találhatóak. Itt két eset lehetséges: az elsőben a mikrókapszulák nem csak egy irányból, hanem alulról és felülről egyszerre kapnak ellentétes töltést és ennek hatására a fehér részecskék egyik irányba, a fekete részecskék pedig a másik irányba mozdulnak el az átlátszó folyadékban, így kialakítva a felületen a kívánt tartalmat. A második esetben a titán-dioxid szemcsék színezett olajban fel-le mozognak. Ha fent vannak a szemcsék akkor világos lesz a kapszula, ha lesüllyed akkor sötét. Ez esetben elég csak alulra tenni elektródát. 

(SiPix) színes elektroforetikus:

Bár a technológia hasonló, de míg az e ink kettős részecskéket használ átlátszó folyadékban, addig a SiPix fehér részecskéket színes folyadékban. Az így gyártott kijelző viszonylag olcsón, tetszőleges méretben előállítható, a környezeti hatásoknak ellenálló, kontrasztos, nagy betekintési szöget biztosít.

A technológia lényege, hogy az egyes mikrókapszulák a három fény alapszín alapján színszűrővel vannak ellátva (RGB) és csoportokba rendezve. Itt a három kapszula a fénykeverés elvével hozza létre a kívánt színt. Természetesen amíg  a monokróm technikánál egy képalkotó alapegység az egy kapszula, a színesnél három kapszula tölti be ezt a szerepet, szóval ugyanazon eredményhez a színes kijelzőnek háromszor jobb felbontással kell rendelkeznie. Sajnos a színes kijelzők hatásfoka és színmélysége nem éri el versenytársai szintjét.

ChLCD:

A kijelzőben spirális szerkezetű mikrokapszulázott folyékony kristályokat alkalmaznak, amelyek feszültség hatására átlátszóvá, ill. láthatóvá válnak. Sokáig az elemzők úgy vélték, a ChLCD a legígéretesebb színes e-ink technológia (rugalmas, mindössze 0,8 mm vastag, jó fényerő, kontraszt, felbontás, gyors képfrissítés jellemzi), ugyanakkor mára kissé az elavultnak mondható kijelzők közé sorolják.

E-ink vizplex:

Az e-ink vizplex a legújabb e-ink technológia, ugyanakkor minden vizplex kijelzővel ellátott modell különböző márkanevet visel. A vizplex elnevezés visszautal a legelső, keveset futott első generációra, melynek újdonsága  a megjelenítendő árnyalatok számának növekedése volt. A későbbi generációkat már más nevekkel látták el. Két nagy csoportja van a mai is gyártott vizplex kijelzőknek:

• e ink pearl: Az e-ink pearl-t 2010 júliusában jelentették be, ez volt a vizplex második generációja. A technológia újdonsága a magasabb kontrasztú kijelző volt.
  Az Amazon DX készülékében debütált az  első ilyen kijelző, de a Kindle 3-ban, Kindle 4-ben és Kindle Touch-ban is ezt a kijelzőt használta a gyártó. Ezenkívül a Sony az újabb SonyReader Touch-okba rakta be először a Pearl-t, de ugyanezzel a technológiával működik a Nook Simple Touch-a, Kobo eReader Touch-a és az Onyx Boox pár modellje is.
• e ink triton: A kijelzőt 2010 novemberében jelentették be, ez volt a vizplex harmadik generációja: ez egy színes kijelző, amely könnyen olvasható erős fényben is. A szürke 16 árnyalatát és 4069 színt tud megjeleníteni. Kereskedelmi forgalomban a Hanvon color eReader-e és a JetBook Color rendelkezik ezzel a kijelződípussal.

Szín filter nélküli kapilláris elektroforézis (még nincs rövidebb neve): Idén mutatta be a  a Fuji Xerox Co Ltd. a szín filter nélküli kapilláris elektroforézisre épülő színes papír technológiáját, ahol a részecskék maguk színesek és minden színrészecske mozgását külön kezelik. Ennek nagy előnye, hogy bár színes, nem szükséges 3-szor magasabb pixelszám.

Összefoglalva az elektronikus papír előnyeit és hátrányait:

Előnyök

• Bármilyen erős fényviszonyok mellett (akár természetes, akár mesterséges) a képernyő könnyen olvasható.
• Maga a szöveg megjelenítése nem igényel energiát (ez egy nyugalmi állapot), csak a kép megváltozása jár energiahasználattal, ebből következik, hogy alacsony a fogyasztása.
• Mélyebb a kontraszt más kijelzőkhöz képest.
• Nagy a betekintési szöge, ezért több szögből is jobban olvasható, mint a háttérvilágítással rendelkező kijelzők.

Hátrányok

• Ha nincs semmilyen fény, kiegészító világításra van szükség, különben nem lehet olvasni. Kivételt képez ez alól az új Kindle Paperwhite, amelynek van már saját világítása. 
• Egyenlőre költséges színes kijelzővel felszerelt gépet venni.
• A színes kijelzők színválasztéka igen szerény.
• Lassú a képfrissítés ideje, videó lejátszásra alkalmatlan.
• Maga a könyv szagát/tapintását nem pótolja (bár már lehet kapni e-könyvhöz illatanyagot)

 Szerző: Fekete Gergely, fekete.gergely.csaba[kukac]gmail.com, IV.évfolyam, Edutus Főiskola

Az elmúlt hónapokban… Hónapokban? Években! Egyáltalán nem találkoztunk óvszerreklámokkal Magyarországon. A Durex ugyan próbálkozott egy-egy síkosító reklámmal, konkrét kondom reklámot viszont nemigen láthattunk.

2012 őszén azonban berobbant - elsősorban a metró aluljárókba - a SKYN (a LifeStyles almárkája) áttörést hozva az eddigi óvszer kommunikációba. Plakátokon, csinos nők már-már provokatív szlogenekkel népszerűsítik a márkát elsősorban nőknek! „Nekem fontos, mit visel egy férfi” – ez a szlogen egy nőnek kétségtelenül hamarabb felkelti a figyelmét, mint egy férfinak! Az emancipáció újabb jele ez a nőknek szóló óvszerreklám vagy valamilyen más, globális trend húzódik a hirdetés mögött?

2010-ben a Journal of Sexual Health folyóiratban publikálásra került egy tanulmány, miszerint a kamasz fiúk - a legutóbbi 10 alkalmat tekintve - a közösülések 79 százalékában használtak óvszert, míg a lányok esetén ez az arány 58 százalék volt. Azaz a nők, kamaszlányok kevesebb alkalommal használtak és vásároltak óvszert.[1]

2012 októberében szintén megjelent egy tanulmány. A tanulmány alapjául szolgáló vizsgálat egy éven át tartott, ez idő alatt közel 1200 szexuálisan aktív 15 és 24 év közötti lányt és nőt követtek nyomon, akik az adott évben kezdtek el valamilyen fogamzásgátló módszert használni. A vizsgálat kezdetekor az alanyok 36 százaléka használt óvszert az együttlétek során, ez az arány azonban három hónap elteltével 27 százalékra esett vissza. Igaz, közben voltak olyanok, akik a hormonális fogamzásgátlással is leálltak, közöttük is 50 százalék fölött volt azok száma, akik ezután sem tértek vissza az óvszerhez. A kutatásból az is kiderült, hogy az óvszerhez és egyéb fogamzásgátló módszerekhez való hozzáállást döntő módon a nők partnere határozza meg. Sok nő számára a szexuális partner hozzáállása erősebb befolyásoló tényező, mint a saját véleménye, vagy az esetleges szexuális úton terjedő betegségektől való félelem.[2] Mit is jelent ez? Mi nők hajlamosak vagyunk a saját egészségünket kockáztatni, csak azért, hogy megfeleljünk a párunknak, az általunk választott férfinak. A kutatást a 15-24 éves korcsoporton végezték, így még védekezhetünk azzal, – exkuzálva magunkat - hogy ebben a korban a személyiség még nem forrt ki kellőképpen, nem olyan erős az egyéniség, könnyen befolyásolható a vélemény, a tényen azonban nem változtat – az egészségünkkel játszunk a férfiak, a megfelelés kedvéért.

A két kutatás eredményeit alapul véve megállapíthatjuk, hogy az óvszerek számára a nők akár egy új célcsoportot is jelenthetnek. Így a nők meggyőzése, befolyásolása, a nőkre való érzelmi hatás lehet egy sikeres óvszer márka kulcsa.

A SKYN pedig megtalálta ezt a kulcsot! Magyarországra ugyan csak a plakátok jutottak el (reméljük, hogy csak egyelőre…), a globális marketing kommunikációs kampány azonban ennél sokkal több elemet tartalmaz. A termék promóció keretében például két reklámfilm is készült: egy hosszabb és egy rövidebb  változat.

Az óvszerreklámok ábrázolás módjukat tekintve igen különös reklámoknak számítanak, ugyanis egy nagyon vékony vonal választja el a pornográf reklámot az informatívtól, a szórakoztató tartalmat, a visszataszítótól, miközben egy mindennapos termékről van szó, amelyet nemtől függetlenül vásárolunk. A SKYN ezt a problémakört úgy oldotta meg, hogy az utca embere szájába adta a tényt, amit sokszor, sokan még barátok előtt sem mernek kimondani: „Szeretem a szexet!” és ezzel összekapcsolt egy szintén kényes mondatot, ami az óvszervásárlás ellen leginkább szól: „Nem szeretem az óvszert”!. A rövidebb változata a reklámnak kimondottan csajos lett, tömör, az üzenetre fókuszál, nem untat a részletekkel, érzelmekre hat. Mintha a barátnőnk beszélne hozzánk, a reklám hangvétele laza, mindennapi, egyáltalán nem hat mesterkéltnek. A film hosszabb változata szintén megtartotta a kötetlen hangvételét, azonban még arra is kitér, hogy a „szeretem a szexet, de gyűlölöm az óvszereket” problémával nem csak mi küzdünk, hanem a világ összes nője. A világ bármely táján, bőr és hajszíntől függetlenül azonosak a vágyak, azonosak a problémák, hiszen nekünk, nőknek ugyanarra van szükségünk és erre egyetlen megoldás létezik, ez pedig a SKYN! Egyszerű, de nagyszerű üzenet a végén egy provokatív kérdéssel: „Te is szereted a szexet, nem igaz?!” – ezzel még inkább hangsúlyozva, hogy Te néző, bizony pont olyan vagy, mint ők! Szexi, laza, aki szereti a szexet és mer is erről beszélni!

A reklám elsődleges célcsoportját egyértelműen a nők alkotják, bár a csinos reklámfilm szereplők bizonyosan megragadják a férfinézők szemét is, akiknek a reklám mondanivalója szintén releváns, mivel általában nemcsak a nők, a férfiak sem szeretik a kondomot. Erre utal a termék weboldala is, ahol már férfiaknak szóló üzenettel is találkozhatunk: „Mintha semmit sem viselnél”.

Az üzenet és a jól kiválasztott márkanév mögött egy nagyon erős termék is áll. A SKYN prémium kategóriás óvszernek tekinthető, a LifeStyles almárkája, különlegessége, hogy poliizoprénből készül (a poliizoprén egy szintetikus, nem természetes latex alapú anyag, amely sok előnyös tulajdonsággal bír - pl.: használat közben kisebb a szakadás esélye, rugalmas, finomabb, mint a latex).   

Összességében elmondhatjuk, hogy a SKYN márkakommunikációja attitűdformáló és igen pozitív. A reklámfilm szereplőiben fel sem merül a szexuális együttlétnek még csak a gondolata sem, óvszerhasználat nélkül, ami a korábban bemutatott számadatok ismeretében mindenképpen véleményformáló, példamutató. A reklám az egyik legalapvetőbb emberi szükségletre épít, mindemellett problémamegoldó, hiszen áthidalja a szexuális együttlét és az óvszerrel kapcsolatos korábbi tapasztalataink, sztereotípiánk okozta szakadékot. A márka szlogenje: „This changes everything” akár a reklámfilmre is érthető, mivel korábban nem találkoztunk ennyire direkt, szókimondó, nőknek szóló kommunikációval.

De vajon ez jelenti a jövőt? Az óvszerreklámok a korábban megszokott humoros, vicces hangvételből kitörve egyre inkább célcsoportra szabottabbak lesznek? A választ nehéz megjósolni, mivel egy kényes, nehezen megjeleníthető termékről van szó, ami nem csupán egy terméket, hanem egy életvitelt, egy még mindig tabuként kezelt témát, egy szokást is képvisel, a szokások pedig korok és nemek szerint is változnak.

Ezt bizonyítja az alábbi finn, óvszerhasználatra figyelmeztető reklámfilm is, ami elkészült férfi és női változatban is. A kampány tökéletes példája annak, hogy meg kell szólítanunk külön a férfiakat és külön a nőket, mindkét nem számára érthetővé, kézzel foghatóvá kell tenni a védekezés fontosságát, mindezt mai, könnyen emészthető, értelmezhető formában, ahogy ezt a SKYN is tette. Hiszen: „You do like sex, don’t you?”

Szerző: Princz Viktória, marketingidolls[kukac]gmail.com, Marketing iDolls (http://marketingidolls.com/)

A szerző -korábbi- ezzel a témával kapcsolatos cikkét itt olvashatjuk: http://marketintelligence.blog.hu/2012/03/02/eso_elott_koponyeg_kulfoldi_es_hazai_ovszerreklamok_elemzese