Mindennapi életünket áthatja a civil szervezetek kommunikációja. Nem telik el úgy egy nap, hogy ne halljunk tevékenységükről, működésüknek céljáról, avagy támogatásuknak a fontosságáról. Minden évben különböző kampány stratégiákat dolgoznak ki, hogy minél hatékonyabban elérjék az emberek bizalmát, támogatási hajlandóságát. Fő üzenetük, hogy az általuk kitűzött „jó cél” fontosságát a társadalom felismerje, megértse és elfogadja. Szerintem mindenki leginkább, a szervezetek adó 1 %-os kampányait ismeri. Ez mind nekik, mind a társadalomnak a legkedveltebb támogatási formájává vált az elmúlt években. Hiszen az adófizetőknek ez a fajta támogatás plusz költségbe nem kerül, ezáltal a nonprofit szektornak ez jelenti a legnagyobb bevételi forrását.
A nonprofit szféra
Kuti Éva és a Marschall Miklós tanulmánya szerint a nonprofit szektor nem a profitcélok által vezérelt szervezetek csoportja. Nem kizárt, hogy alaptevékenységükkel vagy vállalkozói tevékenységükkel profitra tesznek szert, de azt a tagok nem osztják szét semmiképpen egymás között, hanem az eredeti céljaik elérése érdekében használják fel azokat. Azok a kormányzattól nem függenek. Persze ez nem zárja ki, hogy állami támogatásban részesüljenek, de sem intézményesen, sem jogilag nem tartozhatnak az állami szférába. Ezeknek a szervezeteknek saját vezető testületük van, a kormányzati szervek csak törvényességi ellenőrzést gyakorolhatnak a tevékenységük fölött. Harmadrészt pedig olyan formális szervezetek, amelyek bizonyos mértékben intézményesültek, szabályozottak, van saját vezetésük, működési szabályzatuk. A teljesen informális, rövid élettartamú, laza belső szerkezetű vagy vezetésű szervezeteket tehát nem tekintjük a nonprofit szektor részének. Ez a három legfontosabb jellemzője a nonprofit szektornak, ami megkülönbözteti a piaci, a kormányzati és az informális szférától. Az úgynevezett harmadik szektor elnevezés azért alakult ki, mert a piaci és állami szektortól jelentősen eltérő, a fent megnevezett szempontok szerint működnek.
A nonprofit szektor történeti kialakulásában fontos mérföldkőnek számított az 1997-ben elfogadott szabályozás, ami a köznyelvben „1 %-os törvényként” terjedt el. A törvény elfogadása hamar a társadalom közkedvelt témája lett. Ez azzal magyarázható, hogy ez meglepően nagymértékben szélesítette ki az állampolgárok beleszólási jogát a civil szféra állami támogatásával kapcsolatos döntésekbe. Másrészt áttörést jelentett a potenciális kedvezményezettek körének megválasztásában is.
Ezen szervezetek célja nem a hatalmas nyereség termelése, hanem inkább egyéb célok állnak tevékenységük középpontjában. Emellett viszont bevételt kell termelniük a fennmaradás érdekében. Viszont az elsődleges szempont az nem gazdasági, hanem inkább a kultúra terjesztése, a közösségi tevékenységek támogatása, az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, az állatok védelme vagy az emberek egészségének védelme különféle felhívásokkal, kampányokkal, akciókkal. Tehát összességében a jó ügy érdekében, számunkra, a társadalom számára működnek. (Dinya és mások, 2004)
Rohanó világban is nyújtható segítség….?!
Szakdolgozatomban a nonprofit szektorba tartozó szervezetekkel foglalkoztam. Az elmúlt években nem telt el úgy nap, hogy nem láttam vagy hallottam volna egy-egy civil szervezet munkájáról, céljairól és a különféle kampányaikkal ne akarták volna megszerezni a támogatásomat. Persze, ez érthető, mivel a bevételi forrásuk nagy részét a társadalomtól kapják.
Kutatásom fő témája az volt, hogy felmérjem magyarországi viszonylatban a társadalom hozzáállását ehhez a szektorhoz. Egy általam készített kérdőív segítségével kérdeztem meg a kiválasztott személyeket a témáról. A kiválasztott célcsoportom a fővárosban illetve nagyvárosokban élő, munkaviszonnyal rendelkező, már tanköteles korú gyermeket nevelő szülők voltak. A kutatás három részből tevődött össze.
Az első rész arra vonatkozott, hogy mi emberek mit gondolunk ezekről a szervezetekről és, hogy mennyire tartjuk fontosnak a támogatásukat, valamint ezt milyen formában tesszük meg.
A megkérdezett személyektől egyöntetűen azt a választ kaptam, hogy szükség van hazánkban a civil szervezetek működésére. Hasznos dolognak tartják, hogy egy közösségért, egy jó ügyért összefoghatnak. Szívügyüknek tartják azt, hogy a mostani rohanó világban segítséget nyújthassanak hátrányos helyzetben lévő területeknek illetve hátrányos helyzetben élő embereknek. Ahhoz viszont, hogy egy szervezetben meg tudjanak bízni, a többség szerint egy közel álló személy véleménye, személyes tapasztalat vagy éppen a képviselt ügy fontossága a mérvadó.
A válaszadóimat megkértem, hogy állítsanak fel egy fontossági sorrendet, hogy számukra, melyek azok a szervezetek amelyek működését fontosnak tartják. Az első helyen magasan az egészségügy, a beteg gyermekek gyógyítása végzett, a második legfontosabbként az oktatás került meghatározásra, aztán az állatok védelme és környezetvédelem került még a rangsorba. Ez az eredmény szerintem nem okoz senkinek sem meglepetést, mivel életünk legfontosabb „kincse” az egészségünknek a megőrzése.
A második részben a támogatási formákkal foglalkoztam. Szerettem volna megtudni, hogy inkább csak a személyi jövedelemadónk 1 %-át vagyunk hajlandóak felajánlani – mert az nekünk úgy sem kerül semmibe – vagy egyéb adománnyal is támogatjuk a szervezetek munkájának az eredményességét. Kiderült, hogy a többség rendszeresen támogatja a civileket az adója 1 %-ával, viszont e válaszadók csak fele szokott egyéb adományokkal is segíteni a rászorulókon. Egyéb adományok alatt a tárgyi adományokat (pl. ruha, étel, használati cikkek) illetve önkéntes munkát értettem.
Kitértem arra a témakörre is, hogy a megkérdezettek mennyire tartják megfelelőnek a civil szervezetek kommunikációját a közönséggel. A többség úgy gondolja, hogy a kötelező adóbevallás előtti időszakban (kb. januártól-májusig) tapasztal nagyfokú kommunikációt a civilek részéről, és hiányolják az egész évben tartó folyamatos, rendszeres kapcsolattartást.
A harmadik részben pedig számomra a két legfontosabb területet érintettem, amelyben, hazánkban a legtöbb civil szervezet működik. Ez a két terület az egészségügy és az oktatás. Az egészségügy mindenki életében központi helyet foglal el. Ezen a területen működő szervezetek missziója a gyógyítás, a fájdalmak enyhítése, ezáltal egy szebb jövő megteremtése az érintetteknek. A társadalom összefogásával pedig céljaikat gyorsabban és hatékonyabban tudják megvalósítani. Az oktatási területet pedig azért választottam, mert sajnos számos hátrányos helyzetű gyermeknek, fiatalnak ezek az alapítványok adnak esélyt a tanulásra, fejlődésre, egy csoporthoz való tartozásra.
Kutatásom fő problémáját az oktatási alapítványok alacsony számú támogatottsága jelentette. Szerettem volna megtudni, hogy ezek a szervezetek miért szorulnak ennyire háttérbe, miért ilyen csekély számú a támogatói táboruk, mikor Magyarországon a második legnagyobb számmal létező területet foglalta el a 2011-es év KSH adatai alapján.
A kapott eredmények alapján a megkérdezetteim 30 %-a adott már valamilyen formában támogatást e területnek. Magyarázatul szolgálhat erre az eredményre, hogy a válaszadóim többségének a gyermeke közintézménybe tanul/tanult, és ezért a szülők nem ismerik olyan nagy számban és részletesen az oktatás területén működő alapítványok munkáját.
A kutatásomban kiemelt két terület céljai között viszont szerintem számos hasonlóság húzódik meg. Ha kiemeljük például a beteg vagy hátrányos élethelyzetű gyermekekért létrejött alapítványokat, láthatjuk, hogy mind az egészségügy mind az oktatás fő problémáját, témáját jelentik. Mind a kettő szervezet - a tevékenységi körüktől függetlenül - a rászoruló gyermekek, gyermekkori körülményein szeretnének javítani.
Befejezés – A kutatási eredmények összegzése
Az általam végzett kutatás a Magyarországon élő magánszemélyek a civil világról szóló gondolataival foglalkozott. A kapott eredmények nem relevánsak, mivel nem volt lehetőségem a célcsoportomba tartozó, összes Magyarországon élő ember megkérdezésére. A válaszadóimat önkényesen választottam ki. Viszont az eredmények magyarázatául szolgálhat, hogy célcsoportom a gyermekes szülők voltak, akik bizonyára érzelmileg elfogultak eme két terület iránt. Jó hírt jelenthet eme szervezeteknek, hogy a válaszadók többsége biztos benne, hogy az elkövetkezendő években is rendszeresen fog a személyi jövedelemadójának az 1 %-ról rendelkezni illetve egyéb adományokkal továbbra is segíteni fogja a jó célt képviselő csoportokat.
Záró gondolatként pedig kifejteném, hogy miért is választottam e területet a szakdolgozatom témájául. Szívemhez mindig közel álltak a nonprofit szervezetek, ezért a dolgozatomban felvázolt információkkal az emberekben egy jobb képet szerettem volna kialakítani a civilekről. Mivel eddig sok olyan emberrel találkoztam, akikben negatív képként élnek ezen szervezetek, hiszen sok elszomorító hírt lehet hallani az adományokkal való visszaélésekről illetve a haszon érdekében megalapított álszervezetekről. Dolgozatomnak kicsit ennek a pozitív képnek a visszaállítása is volt a missziója. Én úgy gondolom, hogy ha lehetőség adódik, segítséget nyújtani olyan emberek, és területek számára, akiknek ezzel a támogatással csak egy kicsit is jobb helyzetet lehet megteremteni, akkor ezt nem szabad megtagadni tőlük.
Szerző: Kerepeczi Réka, kerepeczi.reka@gmail.com, Edutus Főiskola
