Az okostelefonoknak és a különböző médiaportáloknak köszönhetően egyre kevésbé vagyunk képesek megőrizni személyes intimitásunkat.
A személyes adatok adatbázisokban rendszereződnek. Az okostelefonok hely- és hálózatadatokat gyűjtenek és rendszereznek, majd az információkat a Google és az Apple begyűjti saját adatbázisaihoz.
Szakértők szerint az iPhone megközelítőleg 12 óránként küldi meg a szervereknek az utolsó jelentés óta eltelt időszakban meglátogatott helyeket, beleértve a hálózati adatból számolt, a GPS-alapú és a WiFi-alapú adatokat is. Az Apple folyamatosan gyűjti a felhasználó helyzetével kapcsolatos adatokat, beleértve a telefon által látott WiFi-hálózatokat, azok nevét (SSID) és jelerősségét is.
Az iPhone-felhasználó az Apple felhasználási feltételeinek értelmében beleegyezik, hogy az Apple és partnerei folyamatosan gyűjtsék a lokációs adatokat, ezeket adatbázisba rendezzék, a szolgáltatásaikhoz felhasználják.
Minden egyes személyes adatok megosztásával foglalkozó cikk felveti ezen programok leállításának lehetőségét, magyarán, ha a felhasználó úgy dönt, hogy nem akarja a vele kapcsolatos információkat elhelyezni az adatbázisban, kikapcsolhatja ezeket a programokat.
De vajon el akarunk-e állni ezen programok használatától, vagy szívesebben maradunk részei a rendszernek, hiszen ezek célja jelenleg a felhasználói kényelem növelése (illetve a vállalatok között versenyelőny szerzése).
Személyre szabott Google kereső
Lokációs alapú szolgáltatások
Mind az Apple, mind a Google aktívan használja fel a keresőknek és okostelefonoknak köszönhetően beszerzett adatokat a különböző reklámok célzásához, miközben olyan új szolgáltatások is megjelentek, mint a Foursquare vagy a Gowalla, illetve a Facebook Places, amelyek már a gyártókon kívül is lokációs adatbázist hoznak létre rólunk.
A Google Hotpot például pillanatnyi elhelyezkedésünk alapján javasol éttermeket, színházakat, stb. a közelünkben.
Valójában egy 2010-es felmérés alapján az internetet használó felnőttek összesen 4%-a használja jelenleg a lokáció alapú programokat. Ez a szám azonban meglehetősen gyorsan növekszik, részben az itthon még el nem terjedt többszöri check-in-ek díjazásának köszönhetően (lásd pl. itt)
2011-ben ezen programok tovább fejlődnek, képesek helyszínhez kapcsolódó hírekkel szolgálni.
,,Amatőr tudósítások”
Az Apple's App Store 2008-as, akár a Google's Android és Chrome browser.
2009-ben Teherán utcáin láthattuk először, hogy mekkora jelentőséggel tudnak bírni ezen műszerek akár emberi összeköttetések szempontjából. Az iráni tüntetések legjobb riportjait a Flickr, Twitpic, Twitter és Youtube tudósításainak köszönhetjük, melyek valóságos időben kerültek fel a portálokra.
Olyan drámai eseményeket láthattunk meg ezeken keresztül, mint pl. ez a 40 másodperces videó, amely egy fiatal nő, Neda Soltan halálát mutatja be. Ma már bárki közvetíthet híreket a Youtube-nak köszönhetően.
A nemrégiben lezajlott Közel-keleti felkelések is hasonlóan lettek dokumentálva és koordinálva. Néhány ország le is zárta országos szinten az internethez való hozzáférést, hogy ellenőrizni tudja az információ áramlását, illetve megszüntesse a tüntetők közötti hihetetlenül gyors információcserét, hiszen pl. a facebook percek alatt hihetetlen tömegeket képes megmozdítani.
A felkelésekhez hasonlóan a japán Tsunamiról is rengeteg elképesztő felvételt találhatunk az interneten., és ígytovább.
Következmények
A jövőben elképzelhetőek olyan rendszerek, amelyek mélyreható társadalmi változásokat képesek katalizálni, egyrészt az anonimizált adatok tömege által, másrészt a személyre szabott szolgáltatásoknak köszönhetően.
A saját adataikat adatbázisokban elhelyezni nem kívánóknak lesz lehetőségük ezen programok használatától elállni, a legtöbb esetben ez azonban azzal jár, hogy semmilyen, a technológiát használó alkalmazást és szolgáltatást nem használhatnak majd - ez a fogyasztói viselkedés pedig egyre kevésbé fordul elő, ahogy a közösségi hálózatoktól való ódzkodás is eltűnőben van a társadalom minden rétegében.
Jó kérdés, hogy a begyűjtött adatokat melyik szolgáltatás mennyi ideig tárolja, hogyan és melyik személyes adatunkhoz köti, illetve amennyiben törölni szeretnénk magunkat az adatbázisból, hová fordulhatunk. A Google helyben, a mobilon csak kevés ideig és csak korlátozott elemszámig tárolja, a szerverein viszont komplex adatbázist épít a bejövő információrészletekből. Az Apple ezzel szemben az inkriminált fájlban akár egy évre visszamenőleg is megőrzi az adatokat, viszont látszólag ezt nem továbbítja saját szerverei felé további elemzésre vagy adatbázis-építésre.
Taszító? Vonzó? Ha mindez a sok információ valamilyen folyamat során elérhetővé válik sokak számára, hasznos lesz-e nekünk vagy sem?
