HTML

Friss topikok


Marketintelligence

A remek Hallgatói esszék, dolgozatok, gondolatok olvasóinak száma kevés, DE az eszmei értékük magas! Emiatt hoztam létre eme blogot, hogy publicitást nyerjenek a kitűnő ötletek, megoldások! Mert a TUDÁS nem öncélú. A tudást megosztani ÉR! :) A csapat mögött: Bernschütz Mária, PhD.Elérhetőség: marketintelligence2010[kukac]gmail.com

Linkblog

Címkék

adatok (1) adblock (1) AdSense (1) AdWords (1) állat (1) állatcsatorna (1) alternatív (3) ambient (1) Apple (2) applikáció (1) asszociáció (2) attitűd (1) bankolás (1) blogolás (1) broadcast (1) buzz (1) civil (4) digitális (1) digitalizáció (2) dropon (1) ebook (2) ello (1) énmárka (4) etika. (1) Facebook (4) facebook (1) felhő (1) fesztivál (1) film (1) fogyasztó (1) fogyasztói magatartás (1) gamification (1) gerilla (3) Google (1) hilton (1) hologram (1) HTC (1) identitás (1) imázs (1) infokommunikáció (2) ingame advertising (1) interaktív (1) internet (3) internetgeneráció (1) ipm (1) IT biztonság (1) kereskedelmi márka (1) kereső (1) kiállítás (1) kiberbiztonság (1) kibertér (1) kockázat (1) közösségi (8) kritika (2) kutatás (2) live stream (1) lokációs (1) márka (4) marketing (4) marketingkommunikáció (10) MarketIntelligence (1) mém (1) mobilinternet (1) monopólium (1) motiváció (1) mozi (1) nagyképernyő (1) nonprofit (1) non spot (1) nyereményfelajánlás (1) okostelefon (2) oktatás (1) online media (3) optimalizáció (1) óvszer (2) PPC (1) product placement (2) rádió (2) reklám (3) reklámblokkolás (1) reklámstratégia (1) saját márka (1) sajtó (1) SEO (1) solomo (1) startup (1) streaming (1) szabadalom (1) szabás (1) szakdolgozat kivonat (2) személyes (1) személyesmarketing (2) személyre (1) sziget (1) szinkron (1) szlogen (1) szolgáltatás (2) szponzoráció (2) tartalommarketing (1) termékelhelyezés (2) tetoválás (1) tévé (1) time management (1) UGC (2) újmédia (3) ustream (1) válság (1) vendég (1) verseny (1) videójáték (1) video streaming (2) virtuális (1) vírus (1) webse (1) websorozat (1) zene (1) Zgeneráció (4)

Kasszasiker kiállítások: a forma győzelme a tartalom felett?

2013.06.20. 09:15 Bernschütz

design-exhibition-2.jpgA múzeumok és galériák az elmúlt évtizedek során arra törekedtek, hogy a nekik tulajdonított művészeti szentély szerepből kibújva a kultúrafogyasztás meghatározó helyszíneivé váljanak. Míg korábban az intézmények programkínálatában csupán az állandó és időszaki kiállítások szerepeltek, mára ezek szinte kötelező érvénnyel egészülnek ki múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, exkluzív tárlatvezetésekkel, borkóstolóval egybekötött zenés estekkel, irodalmi felolvasóestekkel, szabadegyetemi előadásokkal, konferenciákkal és kerekasztal beszélgetésekkel vagy filmvetítésekkel. 

A látogató akár egy teljes napot az intézmény falai között tölthet anélkül, hogy unatkozna, és még az alapvető szükségletek kielégítéséhez sem kell elhagynia a múzeumot. Hiszen az intézmények programjainak átstrukturálása a legtöbb esetben fizikai átalakítással járt együtt, amely egyaránt magába foglalta a közlekedés akadálymentesítését, a vizesblokkok korszerűsítését és pelenkázók építését, ahogy éttermek, kávézók, könyvesboltok és bővülő kínálattal rendelkező múzeumshoppok beépítését is. Az átépítés egyúttal alkalmat adott arra is, hogy egyedi építészeti megoldásokat alkalmazva az intézmény olyan védjegyet kapjon, amely révén a nemzetközi művészeti színtéren is könnyen beazonosíthatóvá válhat. Mindezen változásokon túl a látogatószám növelés biztos receptjének továbbra is az időszaki tárlatok számítanak, amelyek közül is jelentős népszerűségnek örvendenek a művészeti szakma által sokat vitatott kasszasiker (blockbuster) kiállítások.

A nyolcvanas években népszerűvé váló kifejezés magában hordozza a vele fémjelzett kiállítások legfőbb jellemzőjét, a közönségsikert, amelyet részben a látványos, új technológiai eszközöket is alkalmazó kiállítási displaynek, részben az alapjukat adó, társadalmi érdeklődésre számot tartó témának, és annak keretében felvonultatott ismert művészek és/vagy műveknek köszönhet. Magyarországon elsőként a Szépművészeti Múzeum alkalmazta ezt a kiállítási módszert 2003-ban nyílt Monet és barátai című tárlatában. A siker a vártnál is nagyobb volt, a múzeum előtt kígyózó sorokat látva a rendezők a tárlat nyitva tartását kétszer is meghosszabbították. Így 106 nap alatt összesen 250 000 látogató tekinthette meg a világhírű festő és kortársainak műalkotásait.[1] A tárlatokat azonban nemcsak a látogatókban, hanem a létre jöttükhöz szükséges összegben is a nagy számok jellemzik. A világ minden részéről érkező műalkotások kölcsönzési és szállítási díja, a speciális tárolást igénylő művekhez szabott kiállítótér kialakítási költségei, és az alkotások biztosításához szükséges összegek szponzorok bevonása nélkül, csupán állami forrásból, nem lennének fedezhetőek. A kiállítások rendezési költségei gyakran visszaütköznek a jegyárakban is, amelyet az egyszeri élmény ígéretével, a ritkaságba menő műtárgyak elérhetővé tételével próbál az intézmény kommunikációjában ellensúlyozni.

A kasszasiker kiállításokat megjelenésük óta heves szakmai viták övezték. Richard E. Spear, az Art Bulletin szerkesztője 1986 őszén megjelent cikkében[2] részletezi azokat az ellenérveket, amelyek szakmai oldalról az “intellektuális szempontból üres kasszasiker kiállításokkal”[3] szemben állíthatóak. Úgy véli, a kifinomult marketing technikára épülő kasszasiker kiállítások elterjedése a történelmileg és művészettörténetileg is releváns, valódi tartalmi megalapozásra épülő, azonban kisebb látogatószámot ígérő tárlatok háttérbe szorulását eredményezte. A nagy kiterjedésű, sok műtárgyat mozgató, látványos kiállítási megoldásokat alkalmazó tárlatok sok előkészítő munkát igényelnek, a múzeumok programjaiban pedig gyakran „az esti hírek történeteihez”[4] hasonlóan, gyors egymásutánban követik egymást a tárlatok. Így a kurátori stáb állandó nyomás alatt kénytelen dolgozni, és nem marad ideje arra sem, hogy az állandó gyűjtemény karbantartásához szükséges munkákat elvégezze. A harmadik ellenvetése Spearnek a jelentős esztétikai, történelmi és kereskedelmi értékkel bíró művek elhanyagolásásra vonatkozik, amelyek mindenfajta művészettörténeti narratívába helyezés nélkül kerülnek egyik intézmény kiállításáról a másikra. Ugyanakkor ha megfelelő kontextusba ágyazottan mutatnák be a műveket, akkor sem válnának Spear szerint élvezhetővé, mivel a termekben hömpölygő tömeg lehetetlenné teszi az elmélyült szemlélődést, megfosztva a befogadás élményét minden emberi dimenziójától. A szerkesztő bírálatában a kiállítások tartalma, a nézőre gyakorolt hatása, és a rendezéssel járó feladatok felől közelítette meg a kérdést, arra a következtetésre jutva, hogy a sikeres, szakmai szempontból azonban üres tárlatok hosszú távon több kárt okozhatnak, mint amennyi haszna a múzeumnak a bevételből származik. A megoldást véleménye szerint[5] az jelenthetné, ha a tárlatokat alapos kutatómunka előzné meg, felépítésük során pedig a kurátorok a különböző jelentésszintek egymásra helyezésével a szélesebb közönség számára is tartalmi értékkel bíró, ugyanakkor élvezhető narratíva kialakítására törekednének.

A kasszasiker kiállítások kritikája további pontokkal bővíthető, ha a kérdést a múzeum és a szponzorok közti kapcsolat felől vizsgáljuk meg. David Flaming az Icom 2004-es, „Intangible Heritage” címet viselő konferenciáján tartott előadásában[6] a kasszasiker kiállítások ellen felhozott vádak között a szponzori befolyás negatív hatásaira is kitér. A támogatók ugyanis csak olyan kiállításokhoz adják szívesen a nevüket és a pénzüket, amelyről feltételezhető, hogy valóban kasszasikerként működik majd. A népszerű tárlat kulcsát pedig elsősorban annak témája adja, amely komoly megkötést jelent a kurátorok számára. A támogatás megszerzése után a sikert valóra is kell váltani, az elvárások pedig nemcsak a szponzorok és a közönség felől fogalmazódnak meg, hanem a média részéről is. A médiavisszhang jelentősen befolyásolhatja egy múzeum megítélését mind a szakma, mind a közönség szempontjából, a negatív visszhang pedig könnyen csorbát ejthet hírnevén. Éppen ezért a múzeumban dolgozók állandó taposómalomban érezhetik magukat, a nagy nyomás alatt pedig gyakran képtelenek megfelelni a velük szemben támasztott egyre magasabb elvárásoknak. A szponzori források növekedése és a kiállításokból származó bevétel ugyanakkor az államot is arra sarkallhatja, hogy kurtítsa támogatását, amivel tovább erősíti a nyomást az intézményeken.

Flaming a negatívumokkal szemben a kasszasiker kiállítások előnyeit is felsorakoztatta. Elsőként a már említett népszerűségük áll, amely egyúttal új látogatókat is bevonz a múzeumba. Az újonnan érkezők egy része az állandó gyűjteményt is megtekinti, főként ha annak bizonyos darabjai a kiállításba is beépítésre kerülnek, és nagy eséllyel tér vissza a későbbi tárlatokra is. A tárlatok egyszeri élményt jelentenek, a felvonultatott, gyakran ritkaságszámba menő műkincsek és ismert műalkotások egyedi válogatása a soha vissza nem térő lehetőség megragadására ösztönzi a látogatót. A kiállítások pedig gyakran valóban a mind esztétikai, mind kereskedelmi értelemben vett legértékesebb műtárgyakat teszik elérhetővé. Részben ennek is köszönhető, hogy könnyen rájuk vetődik a sajtó figyelme, a pozitív médiavisszhang pedig a múzeum profilépítését is elősegítheti. A sikeres kiállítások  olyan bevételi forrást jelentenek a múzeumok számára, amelyet szabadon felhasználhatnak saját szolgáltatásaik minőségének javítására. A kurátori stáb pedig bár nagy nyomásnak van kitéve, ez a hasznukra is válhat, hiszen a kiállítások állandó szakmai felkészültséget követelnek tőlük, ugyanakkor lehetőséget adnak kreatív megoldások, új lehetőségek kialakítására is.

Flaming a kasszasiker kiállatásokat a múzeum demokratizálódás felé vezető útnak tekinti, amelyek széles társadalmi réteg számára teszik elérhetővé a kultúrafogyasztást. Ugyanakkor úgy véli, a folyamat sok esetben csak az elérhetőség látszatát kelti, mivel a magas belépőjegyekkel a társadalom bizonyos csoportjai eleve kizáratnak az intézményekből. Emiatt is történhet az, hogy egy ponton túl az intézmények már nem képesek új látogatókat bevonzani az arra tévedő turistákon kívül. További dilemmához vezet annak a kérdésnek feszegetése, hogy miért vonzhatnak nagyobb közönséget a kasszasiker kiállításon felvonultatott Cézanne vagy Monet művek, mint az alkotók azon munkái, amelyek a szomszédos intézmény állandó gyűjteményében pihennek, és a nézők áradatán sem kellene áttörje magát a látogatónak a megtekintésükhöz. Flaming az ellentmondás feloldása helyett azon aggodalmát fogalmazza meg, hogy a kasszasiker kiállítások sikere talán csak a vonzó külsőből ered, ez esetben pedig úgy tűnik, a stílus és a forma diadalt aratott a tartalom felett.

A dilemmát új szemszögből világíthatja meg Myrian Sepúlveda dos Santos 2001-es tanulmánya[7], amely a brazil múzeumok körében alkalmazott kasszasiker kiállítások jellemzőit és hatásait veszi vizsgálat alá. A brazil múzeumok többségét az állam hozta létre és tartja fent ma is azzal a céllal, hogy a brazil nemzeti értékeket őrző és prezentáló intézményként működjenek. A múzeumok válságáig egyik intézmény sem törekedett arra, hogy jelentősen növelje a látogatók számát, vagy felmérje a közönség igényeit, mivel az állami források minden üzemeltetési költséget fedeztek. A válságot követően azonban a támogatások alacsonynak bizonyultak, az épületek is pusztulásnak indultak, ezért az intézményeknek fel kellet ismerniük, hogy szponzorok bevonása nélkül és a látogatók bevonzása híján képtelenek fenntartani magukat. Brazíliában a kultúrafogyasztás elsődleges helyszínei a karneválok voltak, a lakosság ritkán látogatta a múzeumokat. Ennek ellenére a kasszasiker kiállítások nagy népszerűségnek örvendtek, amely több tényező összjátékának köszönhető. Az állami támogatáshoz képest jelentős változást hozott a magánvállalkozók szponzorálása, amely a kiállítások minőségi javításának lehetővé tételén túl a múzeumokat a látogatószám növelésében is érdekeltté tette. A tárlatok széles körű médiamegjelenést kaptak, a készítők pedig ügyeltek arra, hogy a nézők számára világos és egyértelmű legyen, mit is láthatnak majd a tárlatokon. A közönség figyelmének megnyerésére új technológiai megoldásokat is alkalmaztak, törekedve arra, hogy a befogadás interaktív módon történhessen. Mivel a korábbi tárlatok kialakítása során a kurátorok elsősorban az állami elvárásoknak igyekeztek megfelelni, és a közönség igénye helyett a szakmai követelményekhez igazodtak, így a kasszasiker kiállítások érthető, leegyszerűsített narratívája, könnyen adaptálható üzenete üdítően hatott a brazil látogatókra.

A szerző, Flaminghez hasonlóan, a kasszasiker kiállítások megjelenését a múzeumok a demokratizálódás irányába tett első lépésének tartja. A tartalom háttérbe szorulása a közönség ignorálásához képest marginális problémának tűnik számára. A porosodó tárlókkal szemben a technológiai újítások, a látványos kiállítási display pedig még akkor is hatalmas előrelépést jelent, ha a mögötte álló tartalom nem rejt magában valódi mélységeket.

Szerző: Lendeczki Kinga, ELTE, BTK, Média Mester szak, II. évfolyam, lkinga.89[kukac]gmail.com

Felhasznált irodalom:

 Art History and the "Blockbuster" Exhibition. The Art Bulletin. Vol 68. No. 3(Sept. 1986) 358-359.o.

 DOSSI, Piroschka: HYPE! Művészet és pénz. Corvina. 2008.

 FLAMING, David: Blockbuster Exhibitions – Why? ICOM, Seoul, 2004. okt. 6. URL: http://www.intercom.museum/conferences/2004/fleming2.html (letöltés dátuma: 2013.06.03.)

 FREEDBERG, S. J., Gervase Jackson-Stops, Richard E. Spear: On “Art History and the ‘Blockbuster’ Exhibition”. The Art Bulletin. Vol 69. No. 2 (1987. június) 295-298.o.

 MTI : Kasszasiker a Szépművészetiben. Morex.hu. 2010.02.16. URL: http://www.morex.hu/cikkek.php?cikk=20100216-kasszasiker-a-szepmuveszetiben (letöltés: 2013.06.03.)

 SANTOS, Myrian Sepúlveda dos: he New Dynamic of Blockbuster Exhibitions: The Case of Brazilian Museums. Bulletin of Latin American Research. Vol. 20. No. 1 (2001. január), 29-45.o.

[1] MTI : Kasszasiker a Szépművészetiben. Morex.hu. 2010.02.16. URL: http://www.morex.hu/cikkek.php?cikk=20100216-kasszasiker-a-szepmuveszetiben (letöltés: 2013.06.03.)

[2] Art History and the "Blockbuster" Exhibition. The Art Bulletin. Vol 68. No. 3(Sept. 1986) 358-359.o.

 [3] Art History and the "Blockbuster" Exhibition. The Art Bulletin. Vol 68. No. 3(Sept. 1986) 358.o.

[4] Art History and the "Blockbuster" Exhibition. The Art Bulletin. Vol 68. No. 3(1986 szeptember) 358.o.

[5] S. J. Freedberg, Gervase Jackson-Stops, Richard E. Spear: On “Art History and the ‘Blockbuster’ Exhibition”. The Art Bulletin. Vol 69. No. 2 (1987. június) 295-298.o.

[6] David Flaming: Blockbuster Exhibitions – Why? ICOM, Seoul, 2004. okt. 6. URL: http://www.intercom.museum/conferences/2004/fleming2.html (letöltés dátuma: 2013.06.03.)

[7] Myrian Sepúlveda dos Santos: he New Dynamic of Blockbuster Exhibitions: The Case of Brazilian Museums. Bulletin of Latin American Research. Vol. 20. No. 1 (2001. január), 29-45.o.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kiállítás

A bejegyzés trackback címe:

https://marketintelligence.blog.hu/api/trackback/id/tr215370202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.