Vajon mi kell ahhoz egy új zenekarnak, hogy az ismertebb együttesek nyomdokaiba lépjen, esetleg többre is vigye? Van erre recept?

 A márka az Amerikai Marketingszövetség szerint:

„egy név, kifejezés, jel, szimbólum, dizájn, vagy ezek kombinációja, amelynek célja, hogy egy eladó vagy eladói csoport termékét vagy szolgáltatását azonosítsa, és megkülönböztesse a versenytársakétól.”

Kevin Roberts: Jövő a márkák után – Lovemarks című könyvében találkoztam A.G. Lafley-nek, a Procter & Gamble elnök-vezérigazgatójának a márkákról alkotott véleményével, mellyel teljesen egyetértek:

„A legjobb márkák következetesen megnyerik az igazság két döntő pillanatát. Az első pillanatban az üzletben következik be, amikor a vásárló eldönti, hogy az egyik, vagy a másik márkát vásárolja-e meg. A második pedig az a pillanat, amikor otthon kipróbálja a márkát – és el van tőle ragadtatva, vagy sem. Azok a márkák, amelyek megnyerik az igazságnak e két pillanatát, újra meg újra kivételes helyet szereznek maguknak a fogyasztók szívében és tudatában; a legerősebb márkák életreszóló szövetségre lépnek a vásárlókkal.”

 A fenti sorokat a zenekarra is lehet értelmezni. A stílusával, megjelenésével, viselkedésével éri el, hogy kialakul valamilyen kép róla a zenét kedvelőkben. Ha pozitív vélemény alakul ki a célközönségben, akkor szívesebben hallgatják zenéjüket, szívesebben vesznek részt a koncertjükön, mint másik együttesekén, előnyben részesítik.

A márkák termékeket és szolgáltatásokat takarnak, célközönségük eléréséhez, eladásukhoz szükség van a marketing eszközeire. A márka szorosan összefügg a marketinggel, hiszen anélkül nem szerez róla senki sem tudomást, nem lesz erős az értéke.

Philip Kotler a következőképp definiálta a marketinget:

„A marketing olyan társadalmi folyamat, amely révén az egyének és csoportok értékeket, termékeket és szolgáltatásokat hoznak létre és felkínálják azokat egymás közötti szabad cserére, s így megszerzik mindazt, amire szükségük van és amit akarnak.”

A Pretty Hate Tom zenekar:

A Pretty Hate Tom a korábbi Star Positive zenekar háromnegyedéből alakult. Az énekes, Szabados Attila kilépése után a zenészek, - Hauptmann Tamás (gitár), Czégény Attila (basszusgitár) és Dénes Károly (dob) - úgy döntöttek, szeretnék továbbra is együtt folytatni a zenélést. Az új énekest Dózsa Csaba személyében találták meg. Ez a felállás hivatalosan 2011. szeptember 23. óta létezik.

Már ősszel elkezdtek dolgozni az új dalaikon, melyeket közzétesznek honlapjukon, videómegosztó honlapon, valamint közösségi oldalakon is.

A korábbi szokásuknak megfelelően most is ingyenesen letölthetővé teszik a dalaikat, hogy minél szélesebb körhöz eljusson hírük, minél többen megismerjék munkájukat. Külön érdekessége ezeknek e megjelenéseknek, hogy nem pusztán az új dalokat mutatják be, hanem készítenek hozzájuk saját maguk egy – egy házivideót is.

Hogyan alakul a zeneipar helyzete?

 A világ és egyben hazánk zeneipara is rohamosan változott az elmúlt 10 év során, de ez a változás folyamatos, mint az élet minden területén.

A gyermekkoromban nagyon jó dolognak számító walkman ma már a múlté. A mai gyerekek nagy része valószínűleg nem is tudja mi az. A néhány éve forradalmi újdonságnak számító MP3 lejátszó napjainkban elavult eszköznek számít. Helyét átvették az okostelefonok, amelyekben a „hagyományos” telefonfunkciók mellett az üzleti és szórakoztató alkalmazások széles skálája megtalálható egy készülékben.

A kazetták és a hanglemezek helyett elterjedtek a zenei CD-k, DVD-k, de manapság már ezeknek is egyre szűkül a piaca. Az internetes fájlcserélő oldalak térhódítása következtében nagyon kevesen költenek zenére, hiszen ingyen hozzá tudnak jutni. Ezen kívül online zenei áruházakban lehetőség van egy-egy dal megvásárlására, nem szükséges az egész albumot megvenni.

A hanghordozók piacának alakulására nagy hatása van a gazdasági válság következtében kialakult elszegényedés is. Ebben a helyzetben nem sokan tudnak zenére költeni. Sokak esetében sajnos már luxuskiadásnak minősül.

A hanghordozók értékesítésének 1999. és 2010. közötti alakulását szemlélteti az alábbi ábra, melyről láthatjuk, hogy az utóbbi 3-4 évben a felére esett vissza az értékesítésük az 1999-2000-es értékesítéshez képest.

Forrás: MAHASZ, 2010.

A korábbi PANKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) támogatta az új előadók lemezkiadását, segítségével könnyebb volt hazai előadóknak külföldre jutni, valamint klubok is pályázhattak arra, hogy hazai előadókat tudjanak meghívni. Sajnos a szervezet működését felfüggesztették.

A vállalkozások nagy része a költségeik csökkentését a marketing kiadások átcsoportosításával kezdik, így szponzorációs kiadásokra sem tudnak fordítani.

A fentiek miatt nagyon kevés helyről számíthatnak az énekesek, együttesek támogatásra, de figyelni kell minden lehetőséget, amivel anyagi előnyhöz juthatnak. (például filmstúdióknál, hangszer és ruházati üzletekben)

 Hogyan hatnak a zeneiparban zajló folyamatok a Pretty Hate Tom zenekarra?

 A piaci folyamatokat áttekintve úgy gondolom, hogy nem gazdaságos megjelentetni CD-t egy ilyen új, még kevesek által ismert együttesnek. Ráadásul az illegális zeneletöltés is rendkívül rossz hatással van a hanghordozók értékesítésére. Úgy gondolom, a legjobb döntés, hogy ingyenesen letölthetővé teszi a Pretty Hate Tom a zenéjüket. CD értékesítés helyett elsősorban a merchandising-ból, valamint a fellépésekből számíthatnak bevételre, ezen kívül támogatásokból, szponzoroktól.

A merchandising arculatátvitelt jelent, amely során ismert embereket használnak fel áruforgalomban, árujelzőnként. Például a Rolling Stones zenekar logójával (egy piros száj és nyelv) ellátott tárgyak, melyeket meglátva mindenkinek ez a zenekar jut eszébe.

Szinte minden zenekar forgalmaz legalább pólót, kitűzőt, de a termékek széles körét lehet értékesíteni ilyen módon. Erre a Pretty Hate Tom-nak is van lehetősége.

Milyen lépéseket célszerű az ismertségének növelése ügyében tenni?

 Annak érdekében, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, kutatást végeztem, amelynek eredményéből látható, hogy milyen lehetőségek rejlenek a zenekarban, min kellene változtatnia, valamint milyen lehetőségei vannak a potenciális rajongók elérésére?

Ezeket a kérdéseket megvizsgáltam a zenekar, a média, továbbá a rajongók oldaláról is. Előbbit kvalitatív kutatás keretében mélyinterjúval és fókuszcsoportos interjúval. Utóbbit kvantitatív kutatás keretében kérdőíves felméréssel.

 Ebben a tanulmányban a kvalitatív kutatásra térek ki, amelyet olyan esetekben tudunk jól alkalmazni, amikor bizonyos viselkedésformákat, a cselekvés fő mozgatórugóját szeretnénk megismerni

 Mélyinterjúk során megkérdeztem a Pretty Hate Tom alapító tagját, producerét (Hauptmann Tamást). Mellette egy sikeres zenekar, a The Carbonfools alapítójától (Bicskei Titusztól) arra kerestem a választ, mi a siker „receptje”? A kutatásba bevontam a média több területét. A megkérdezés során arra törekedtem, hogy képviselve legyen az általános zenei irány és ugyanazon terület rockzenével foglalkozó képviselője is. Az alábbiak szerint alakult:

• print zenei újság: Rockélet Magazin (Nyerges Tamás)
• online zenei újság: zene.hu (Bíró Zsolt), passzio.hu (Bálint Csaba)
• zenei csatorna: Musicmix TV (Bódy Zoltán), RockTV (Búza Balázs)

A zenei élettel kapcsolatos kutatásom során három fókuszcsoportot kérdeztem meg. Az egyik csoportba a MarketIntelligence Group márkamenedzser tagjait kértem fel. A másik fókuszcsoportba öt olyan embernek tettem fel a kérdéseimet, akik ismerik és szeretik a Pretty Hate Tom-ot. A harmadik csoportban pedig öt olyan személy véleményére voltam kíváncsi, akik nem ismerik ezt a zenekart.

A kvalitatív kutatás eredményei:

 A mélyinterjúkat és a fókuszcsoportos megkérdezéseket öt kulcsmondat (prepozíció) alapján folytattam, melyek segítségével azt kutattam, hogyan látják a szakemberek az együttesek helyzetét, lehetőségeit.

 A zenekarok fő bevételi forrása a koncertekből adódik.

 A Pretty Hate Tom esetében alátámasztotta ezt a prepozíciót Hauptmann Tamás, aki szerint ma már jobb, ha ingyenesen hozzáférhetővé teszik a dalokat, mert a kiadásuk egyrészt nagyon költséges, másrészt nagyon kevés rajongó vásárol hanghordozót. A merchandising-ból befolyó összeg minimális, így tényleg a koncertek adják a bevételük nagy részét.

A MarketIntelligence Group tagjai is azon a véleményen vannak, hogy CD-t kiadni ma már nem érdemes. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a koncertek mellett a merchandising-ra.

 A zenekarok előszeretettel használják a Facebook közösségi oldalt, mert ott sok potenciális rajongót érhetnek el.

 A Pretty Hate Tom is szívesen alkalmazza a Facebook-ot a rajongóikkal való kapcsolattartásban, itt osztanak meg legaktívabban információkat a honlapjukon kívül.

Bicskei Titusznak, a The Carbonfools alapító tagjának is jó véleménye van erről a közösségi oldalról. Úgy gondolja, az igazi „áttörésben”, az ismertségük növekedésében nagy szerepe volt ennek a kommunikációs csatornának is.

A MarketIntelligence Group tagjai is megerősítették, hogy ki kell használni ezt a csatornát, mert jelenleg ezzel lehet elérni a legtöbb embert, valamint az egyik legolcsóbb lehetőség.

A zenekar rajongói és annak a csoportnak a tagjai is, akik nem ismerik a Pretty Hate Tom-ot, leginkább a Facebook-on figyelik a kedvenceikről szóló információkat.

 A zeneiparban jelentős szerepe lehet a kapcsolati tőkének.

 Hauptmann Tamás (Pretty Hate Tom) megerősítette ezt az állítást. Fellépéseik nagy részét és a rádiós interjúkat is ennek köszönhetik.

Bicskei Titusz (The Carbonfools) is részben a jó kapcsolatainak tudja be, hogy sikerült a Carbonfools együttest sok emberrel megismertetnie, mert ahol lemezlovasként dolgozott, sikerült a zenekarral is fellépnie.

Bálint Csaba (passzio.hu) szintén rávilágított ennek fontosságára. Egyrészt jó viszonyt kell kialakítaniuk az előadóknak a média képviselőivel, mert nagy hatalmuk van, sokat árthatnak az együttesek jó hírnevének. Másrészt a koncertszervezőkkel is muszáj jóban lenniük, hiszen sokban hozzájárulnak a fellépési lehetőségekhez.

Nyerges Tamás (Rockélet Magazin) felhívta a figyelmet arra, hogy áldozni kell a minőségi megjelenésre, ehhez szükséges megfelelő szakembereket felkérni. Ezen kívül a mai kialakul helyzetben a zeneipar minden szereplőjének össze kell fognia és egymást segíteni.

Búza Balázs szerint ugyancsak nagyon sokat számít a kapcsolati tőke mind rajongói, mind szervezői, mind média terén.

 A kiadók szerepe lecsökkenhet a zenekarok érvényesülésének szempontjából.

 A Pretty Hate Tom tagjai is úgy látják, hogy ma a kiadók a zenekarokat nem nagyon segítik, elsőbbséget élveznek a tehetségkutatókból kikerült előadók.

Bicskei Titusz (The Carbonfools) is ezt igazolta. A CD megjelentetésén kívül nem támogatták a Carbonfools-t semmilyen formában.

Bódy Zoltán (MusicMix TV) úgy látja, ha le is szerződtetik a hanglemezkiadók az előadókat, rájuk nézve nagyon rossz feltételeket szabnak. Ezen kívül a kezdő együtteseknek szinte semmi esélyük sincs bekerülni kiadó gondozásába.

 A kezdő zenekarok nem kaphatnak bemutatkozási lehetőséget a médiában.

 Hauptmann Tamás (Pretty Hate Tom) csak a jó kapcsolataiknak tudja be, hogy kaptak lehetőséget bemutatkozni a rádiókban, illetve, hogy néhány helyen megjelentek róluk cikkek. Ezen kívül az internet nyújtotta lehetőségeket maguk használják ki, rajtuk múlik, milyen információkat és milyen gyakorisággal közölnek a honlapjukon, valamint a közösségi oldalakon.

Az újságíróktól kapott válaszok alapján úgy látom, megoszlanak a vélemények, hogy milyen lehetőséget adnak a bemutatkozásra. Van, ahol az előadóknak maguknak kell elérniük, hogy írjanak róluk és van ahol szívesen írnak bárkiről. De olyan újság is akad, ahol csakis a mainstream, azaz a felkapott előadók kapnak lehetőséget. A passzio.hu-ban például kapnak a kezdők is esélyt a bemutatkozásra, de további cikkek megjelentetéséhez bizonyítaniuk kell, hogy jó előadók, jól működik a zenekar.

A televíziós zenei szerkesztők szerint az előadók csakis minőségi produkcióval tudnak tévéműsorokba bejutni.

 A kutatás összefoglalója:

 A zenekarok fő bevételi forrása a koncertekből adódik. CD-t kiadni egy együttesnek csak promóciós céllal szabad, mert értékesíteni nem tudják, egyrészt az emberek rossz anyagi helyzete miatt, másrészt azért, mert a többség letölti az internetről a zenéket.

A zenekarok előszeretettel használják a Facebook közösségi oldalt, mert ott sok potenciális rajongót érhetnek el. Viszont ezért is tenni kell, hogy ott is nőjön a követők száma és valóban érdeklődjön mindegyikük az előadók tevékenysége iránt.

A zeneiparban jelentős szerepe lehet a kapcsolati tőkének.

A kiadók szerepe lecsökkenhet a zenekarok érvényesülésének szempontjából. Ezt mindkét együttes képviselője hangsúlyozta. Egyikük tapasztalatból, más a szakmabeli társai példáján látja.

Az az állítás, hogy a kezdő zenekarok nem kapnak bemutatkozási lehetőséget a médiában, csak részben igaz. Valójában ez függ az adott terület képviselőjétől. Például vannak olyan újságok, amelyekben csak a már ismert, felkapott (mainstream) együttesek, énekesek kapnak teret. De van, ahol bemutatják a teljesen újakat is és később annak függvényében, ahogy bizonyítja színpadra termettségét.

 Végeredmény:

 A kutatások alapján javaslatokat dolgoztam ki a Pretty Hate Tom számára.

 Ahogyan több interjúalanyom is, én is úgy gondolom, hogy minőségi videoklipekkel lehet legkönnyebben boldogulni, bejutni zenei műsorokba, eljutni a célközönségükhöz, illetve széles körben ismertté válni. Ezen kívül kifejezetten nagy jelentősége van a klipekkel kapcsolatban az internetes videómegosztó oldalaknak. Egyrészt azzal, hogy az újdonságra vágyó zenekedvelők keresgélés közben rábukkannak, másrészt azzal, hogy sokan mutatják meg az ismerőseiknek az általuk érdekesnek, egyedinek, figyelemfelkeltőnek gondolt videókat akár e-mail-ben továbbítva, akár a közösségi oldalakon megosztva. Természetesen a Pretty Hate Tom is szeretne ilyen klippel közönség elé lépni. Addig is, amíg nem teremtődik meg minden feltétel a forgatáshoz, saját maguk készítenek videofelvételeket és így mutatják be sorra az új dalokat. Ezt nagyon jó ötletnek tartom.

 Sajnos a zenekar fejlesztésére nagyon kevés a koncertekből adódó bevétel. Ahhoz, hogy sikerüljön elindulniuk a céljaik felé, szükséges támogatókat bevonni. Ennek ugyan egyre kevesebb lehetőség adódik, de figyelni kell minden lehetőséget, szponzorokat találni és pályázatokon részt venni. Már sikerült több szponzort is megnyerniük, de ezeket a kapcsolatokat is tovább kell építeni.

 Minden felületen, ahol csak jelen vannak, biztosítaniuk kell az érdeklődők számára a naprakész információkat, hiszen csak így számíthatnak arra, hogy részt vesznek koncertjeiket, illetve követik pályafutásukat.

 Az országos rádiók műsoraiba bejutni nagyon nehéz. Többnyire az a jellemző, hogy a mainstream előadókat részesítik előnyben. Sok esetben a kapcsolatok is kevésnek bizonyulnak. Ennek ellenére van egy kiskapu, mégpedig a kívánságműsor. Ez hallható mindegyik adón. Ösztönözni kell a rajongókat, hogy kezdjék el aktívan kérni dalaikat. Ezen kívül érdemesnek tartom regionális, városi rádiókhoz eljuttatni a zenéjüket, mert úgy vélem, ott szívesen leadják a műsoraikban a kevésbé ismert együttesek dalait is. Ezzel is több hallgatóhoz jut el.

 Nem szabad megfeledkezniük a kapcsolatépítés során arról, hogy a média minden területén ápoljanak jó viszonyokat mindenkivel, mert – ahogyan korábban említettem is egyik interjúalanyom után – a képviselőinek nagy hatalma van. Sokat tehetnek az együttes jó híréhez, ugyanakkor rengeteget árthatnak is.

 Annak ellenére, hogy a zenekarok elsődleges pénzforrása az előadásukból adódik, véleményem szerint a bevételük növelésének szem előtt tartását a háttérbe kell szorítani. Azaz nem feltétlenül kell heti szinten több koncertet is adni, hanem törekedniük kell a minőségi produkcióra, a folyamatos megújulásra, a kulturált megjelenésre, viselkedésre. Ha már sikerült „befutniuk”, nem szabad elfelejteniük, hol kezdték és ne az önteltségüktől legyen hangos minden megjelenésük. Ahogyan a bevezetésben is írtam: ha pozitív vélemény alakul ki a célközönségben, akkor más előadókkal szemben előnyben részesítik ezt a zenekart. Egyfajta érzelmi kötelék alakul ki, amely csak szimpátia esetén működik.

Szerző: Mankovics Nóra, mankovics[kukac]gmail.com, EDUTUS Főiskola, Mesterszak