Manapság legalább annyira elképzelhetetlen az élet a Facebook nélkül, mint mobiltelefon esetleg internet nélkül. A közös tulajdonsága eme világmegváltó dolgoknak, hogy noha ma legálabb annyira létszükséglet mint az oxigén vagy a fogkefe, 40 éve még az ötletről is alig tudtunk.
Kérdés, vajon birtokában vagyunk-e a kellő információnak, körültekintésnek ahhoz ,hogy biztonságosan tudjuk használni ezt a manapság már az élet mindenben terébe beszivárgó közösségi kezesbárányt? Vagy zabolátlan lóként őrjöng az éterben, fecseg és árulkodik, több kárt okozva mint hasznot?
A következő soroknak nem az a célja, hogy támadhatatlan megoldást rágjon az olvasó szájába, csupán arra törekszik, hogy különböző szögből látassa a modern ember legjobb barátját; a Facebookot.
Az nem is vitás, hogy a közösségi oldalak megjelenése, mérföldkő volt kommunikációban, a modern szociális érintkezésben , de hogy a társadalom mételye-e, vagy az elesettek megmentője erre a kérdésre csak is Salamoni válasz születhet.
Mint ahogy azt az ősi keleti fabula is tartja, a burkából éppen kikászálódó, vergődő imágó, ha külső segítséget kap a báb eltávolításához, akkor nem fejlődnek ki, nem erősödnek meg azok az izmok melyek később a rapüléshez elengedhetetlenül szükségesek, és így a pillangó rövid, röpkétlen élet után meghal.
Na most, hogy a Facebookon keletkezett kapcsolatok, mennyire állják meg a helyüket a fizikai világban , az már sok minden egyéb tényező együttállásától is függ, de vannak felmérések miszerint a közösségi hálón kultivált kapcsolatok igen is tartósak, erősek, és minden kétséget kizárólag életképesek is.
Bizonyára széles körben ismert történet, az egyiptomi so-called Facebook Forradalom, melyben kritikus szerepet játszott a közösségi portál. Tökéletes eszköz volt a tömegek széles körben történő, költséghatékony informálásának, mozgósításának. Azonban a dolog fonákja
a módszer személytelenségében rejlett, hogy a nép nem tudott a vezetőkhöz valódi arcokat, fizikumot csatolni, elveszett a karizma a megjelenés.
Egy a témához kapcsolódó érdekességet, pár hete olvastam az egyik ismeretterjesztő havilapban, hogy az amerikai kormány bizonyos szervezi, hamis accountokat gyártanak, különböző célokra. Többek között beépülés gyanús szervezetekbe, megfigyelések céljából, vagy akár a politikai jellegű tömegtámogatottság látszatának elérésére végett is.
Egyre gyakrabban látnak napvilágot olyan történetek hogy kapcsolatokat tesz tönkre a partnerek Facebookon történő áskálódása, öngyilkosságba torkolló szerelmi tragédiák, vérfagyasztó pedofil botrányok. Ezen problémák komolysága természetesen nem lebecsülendő, viszont talán a kirívó esetek kiemelése ebből a 300 milliós felhasználói közegből picit a cápatámadás/méhcsípés halálos áldozatszámai illetve repülőgép/autó baleset végzetes kimenetelű hírek súlyozásával állíthatók párhuzamba. Itt van azonban egy pár olyan széles körben kultivált, mindennapi hiba, ami ugyan nem kerül a hírekbe, viszont valós problémák rendszeresen keletkeznek belőle.
„A Facebookon elkövethető jellemző hibák a tanulmány szerint
1.Gyenge jelszót használunk. 2. Megadjuk születésünk dátumát 3. A biztonsági beállítások figyelmen kívül hagyjuk (na ehhez persze azt is tudnunk kellene, hogy mit hívunk biztonsági beállításnak és hol találjuk) 4. Megadjuk a gyermekünk nevét 5. Bejelentjük, hogy nem leszünk otthon, pl. nyaralni megyünk 6. Engedjük, hogy profilunk találatként megjelenjen a keresőben 7. Engedjük, hogy gyerekünk felügyelet nélkül „fészbukozzon"”
Az első lúzerpontban említett „gyenge jelszó” választásának következményei gyakran önhibán kívül is megtörténhetnek, hiszen léteznek már olyan cégek melyek kifejezetten profilok feltörésével keresik a kenyerüket,és potom 100$-ért, dörzsölt ukrán hackerek bármilyen személyes oldalt feltörnek.
CyberBullying, ez a kifejezés egy olyan online tevékenységre utal, melynek során, a világháló végtelen arénájában marcangolják az elesett lelkét, az osztálytársaik vagy csak a „szórakozni” vágyó, idősebb lelki terroristák. Ez körülbelül a klasszikus köpőcsövezés 21.századi megfelelője. Sajnos eme gyalázatos ténykedésnek tökéletes táptalaja a
Facebook, a cyberbullyknak világszerte nem egy, öngyilkosságba torkolló tragikus kimenetel volt mát.
Szociálpszichológia kísérletek bizonyították (Milgram), hogy a lelkiismeret fékje egyre kevésbé fog a távolság növekedésével, így pedig egy laptop mögül könnyen nulla felé konvergál a személyesség. Tehát online sokkal könnyebb kivetkezni emberi mivoltunkból.
Hallhattunk már a világháló közösségi oldalainak köszönhető csodás egymásra találásokról, akár rég nem látott osztálytársakkal, gyerekkori barátokkal, de lehet akár 27 éve elrabolt kisbabát is találni kellő kitartással.
Széles körben ismertek történet a választásokat döntően befolyásoló kiváló Facebook marketingről és a mára már hétköznapi jelenséggé fejlődő, fogyasztói csoportok remek érdekképviseleti koncentrálódásáról. Mindenki számára világos milyen óriási lehetőségek rejlenek az Facebook reklámozásban, egy magára valamit is adó üzlet, képviselteti magát a legnagyobb közösségi oldalon.
Még hosszú időn át lehetne sorolni a Facebook előnyeit, illetve hátrányait, viszont konklúzió minden bizonnyal nem sokat változna. a Facebook egy olyan eszköz ami meggondolatlan, körültekintés nélküli alkalmazással sokat árthat magunknak, illet környezetünknek. Viszont megfontolt, ésszerű használat mellet egy új világ nyílhat meg előttünk.
Szerző: Beck Dávid, davidbeck87[kukac]gmail.com
