Három évvel ezelőtt gyökeresen átalakult a magyar közszolgálati rádiók piaca. A korábban megszokott hétköznapi állomások helyett három teljesen különböző, friss rádióadót alakítottak ki a korábbiak helyett, így lett a Kossuth rádió a „szavak ereje”, hírműsorokkal, nemzetiségi és egyházi műsorokkal, a Bartók a klasszikusoké, és a fiatalok „nagyon zenéje”, a Petőfi. Utóbbit támadták a legtöbben, mondván nem elég „közszolgálati”, kizárja az idősebbeket, felszínes a műsorkínálat, stb. Tényleg így van, vagy csak az újdonság varázsa nem ért el kellőképpen mindenkihez?
A magyar ember szeret elégedetlenkedni. A régi/jelenlegi általában rossz, ami meg új, az még rosszabb, örülni nem igazán szokás. Magyarázhatjuk ezt a Török Birodalom, a földtörvények vagy a szocializmus hatásával, lényegében mindegy, ami új, attól általában a magyar ember fél, és nem tetszik neki, legfeljebb később megszokja. 2007-ben megindult a három újragondolt rádióadó, a Kossuth megtartva a „magyarrádiós” vonalat, konzervatív műsorstruktúrával, a Bartók non-stop klasszikus zenével, majd teljes újdonságként, a kereskedelmi adók közszolgálati kistestvéreként az MR2 Petőfi. Közel sokkoló volt egy „MR” előtagú rádióból Coldplay –Buena Vista Social Club koprodukciót hallani, fiatalos műsorvezetőkkel, akusztikus koncertekkel, DJ szettekkel, az átlag fiatalság számára is élvezhető műsorokkal. Korábban valószínűleg a „Petőfi rádió” szó hallatán a 18-29 éves korosztály számottevő része menekült a szobából, vagy villámgyorsan egy discman/Ipod/füldugó után nyúlt, ezek után szinte felfoghatatlan volt a váltás. Egy közszolgálati adó „kereskedelmis” vonalakkal, laza beszélgetésekkel, tinédzser/fiatal felnőtt fül számára élvezhető zenékkel. Ezt a célcsoportot tökéletesen megtalálták, a maradékkal viszont nem igazán számoltak. Akik abban nőttek fel, hogy van „A” Magyar Rádió három, közel azonos felépítésű adója, a megszokott műsorokkal, megszokott rendszerben, plusz néhány kereskedelmi adó, fárasztó reklámokkal, felszínes műsorokkal (de legalább nem állami pénzből), tulajdonképp érthető, hogy nem igazán tudták hol elhelyezni az immár „hibrid” Petőfi rádiót.
Szegmentálás vagy átcsoportosítás? Egy egyedi sajátossággal rendelkező csoport létrehozása, vagy a meglévő csoport átalakítása? A három egyértelműen különböző csatornával, de legalábbis a fiatalos MR2 Petőfi eltérő kialakításával egyszerre alakították át a már meglévő közönséget, és vontak be új célcsoportokat. Az MR2 Petőfivel egyértelműen bevonzottak más rétegeket is (tinédzserek, de leginkább fiatal felnőttek) a közszolgálati rádiózásba, ezzel egy időben komoly ellenfelei lettek az olyan kereskedelmi adóknak, mint az akkori Sláger rádió, a Danubius, Juventus, Rádió 1. Az MR2 célja az igényes, korszerű zenei kínálat mindennapi biztosítása, elsősorban a fiatal felnőttek számára, változatos összeállításokkal, minőségi (!) magyar együttesekkel, akik a kereskedelmi rádiókból „alternatív” hangzásviláguk miatt csúfosan kiszorultak.
Közszolgálatiság á la NMHH
Jogosan merül fel a kérdés: hogyan kell közszolgálatinak lenni? Röviden: legyen államilag vagy magánkézből finanszírozott, és semlegesen (pártállástól függetlenül) tájékoztasson, neveljen, szórakoztasson. Úgy „alkosson” értékes műsorokat, hogy minél nagyobb hallgatóközönséget vonzzon, a minőségi szórakoztatást, tájékoztatást tartva elsődleges célnak. Az MR2 esetében azt hiszem, az állami finanszírozás, a semleges és politikamentes hozzáállás, a minőségi szórakoztatás mind teljesült, ettől függetlenül a vita nyilván nem maradt ennyiben. Az NMHH egyrészt műsorszolgáltatót említ, ami azonban nem egyedül az MR2, hanem a Kossuth-tal, Bartókkal, a nemzetiségi műsorokat sugárzó MR4-gyel, a parlamenti műsort adó MR5-tel és a regionális MR6-tal együtt áll össze Magyar Rádió Zrt.-vé. Másrészt érthetetlen, hogy vajon a közszolgálati „alkotómunkába” miért nem tartozik bele a különböző stílusú, hangzásvilágú, nemzetiségű együttesek zenéinek összeállítása.
Egy közszolgálati rádió rendelkezésére álló eszközök adottak, a célok világosak. Az állami források értelemszerűen végesek, a hallgatóközönséget pedig meg kell tartani, és új hallgatócsoportokat bevonni. Rádiót alapvetően a jó zenéért, az érdekes műsorokért és kulturált műsorvezetőkért, a lényegre törő, pontos hírműsorokért hallgatunk. Ha egyszer ez a lehetetlen szentháromság megvalósul, a hallgató marad, és hallgat. Így az MR2 kialakításával nem a korábbi hallgatóközönség maradt rádió nélkül (hiszen a Kossuth, a Bartók továbbra is a „konzervatív minőség” vonalán maradt), hanem a magyar közszolgálati rádiózás ért el egy újabb célcsoportot. Ezzel együtt nem feltétlenül szorította ki az idősebb korcsoportokat, hiszen mind zenei, mind kulturális műsorai tudnak olyan nívós szolgáltatást biztosítani, mint bármelyik másik közszolgálati rádió (például a kulturális programajánló Kulturfitnesz, vagy az exkluzív koncertfelvételekkel jelentkező Eleven), csupán a megítélés változik, hogy kinek mi számít „minőségnek”.
Igények vs. érdekek
Az MR2 Petőfi rádió alaposan felborította a magyarországi rádiós piac status quo-ját. Egy olyan közszolgálati rádió született (újjá), ami a már több mint tíz éve működő kereskedelmi adók komoly versenytársává vált. Létrejött egy új struktúra, új műsorokkal, a régi előadókkal, a régi igényeknek. Az NMHH-MR2 vita alapját az a legfőbb paradoxon adta, hogy a Petőfi rádió hivatalosan közszolgálati, viszont Magyarországon elsőként lett struktúrájában, zenei kínálatában „kereskedelmi rádiós” (a hangsúly azon van, hogy országunkban elsőként fordult elő ilyen, Angliában a BBC már elég rég kialakította ezt a rendszert). Világos, hogy elsősorban a kereskedelmi rádiók hallgatóközönségéből vont el az MR2, így teljesen jogos a felháborodás, mivel ők műsorszolgáltatási díjat fizetnek, a Petőfi pedig közszolgálati adó révén nem. Tehát, ami állami pénzből finanszírozott, az szükségképpen legyen hallgathatatlan, így csak egy szűk csoportot érjen el? Az addigi gyakorlat ezt mutatta, a közszolgálati adók nyomába sem értek a kereskedelmi adók hallgatottságának, ezt az egyensúlyt pedig az MR2 Petőfi alaposan felrúgta. Az MR2 olyan „márka” lett, ami rátalált a már rég figyelmen kívül hagyott igényekre, és adott egy rádióadót a felnőtt fiatalságnak.
Azonban az egyértelmű siker úgy néz ki nem feltétlenül teszi félre az érdekeket. Tavaly novemberben felmerült, hogy „praktikus okokból” átalakítják az MR2 műsorszerkezetét. A már „életérzéssé” alakult Petőfi megszüntetésének egyáltalán felmerülése ellen több tízezer tagú Facebook csoport jött létre, megmozdulásokat szervezett a lelkes hallgatóközönség, habár az új szerkesztői csapat igyekezett hangoztatni, hogy nem áll szándékukban radikálisan változtatni a műsorstruktúrán. Itt talán elért a magyar rádiózás ahhoz a ponthoz, ahol az igények és az érdekek összeérnek, de legalábbis az irányítás felismeri, hogy a legfőbb érdekük és sikerük alapja az igények kielégítése lesz.
Szerző: Ocskay Lilla lilla.ocskay@gmail.com
